Sajnos betegeskedésem tovább elhúzódott, mint gondoltam, ennek egyetlen jó oldala volt, volt időm sci-fiket olvasni. Íme egy kis értékelés:
Ellopni egy Chagallt: Már régóta szerettem volna egy MU könyvet elolvasni, és a könyvtárban Anthony Sheenard eme könyve akadt kezembe. York Ketchikan karakterét egyszerűen imádom, és a történet is remek, végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó MU könyv, amit olvastam…
A gyermekkor vége: Ezzel a művel kapcsolatban felemásak az érzéseim. Az eleje nagyon nem tetszett, aztán a vége falé egyre inkább megragadott a történet. A vége az igazán, ami megfogott engem, de kedvenc könyvemmé nem fog avanzsálódni.
A poszthumán döntés: Olvasmányaim közül ez lett a kedvenc. Nagyon szeretem az olyan történteket, amelyek naplóbejegyzéseken keresztül bontakoznak ki, itt ráadásul két ember naplóját olvashatjuk, így sokrétűbbé válik a mű. Jó a történet, a karakterek, egyszerűen minden adott ahhoz, hogy egyik kedvenc könyvemmé váljon!
Új Galaxis antológia: Hát-hát.. Én többet vártam ettől az antológiától. Nagyon hullámzó színvonalú írások találhatóak benne, inkább több van gyenge írásokból. Azért található benne egy-két erős novella is, ide tartozik Az üldözött szerelmesek bolygója. A grafikák is vegyesek, de megsüvegelendő, hogy magyar alkotók is lehetőséget kaphatnak a megjelenésre.
Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? : Egyszerűen remek! PKD kellően nyomasztó utópiát rak le elénk, és olyan kérdéseket tesz föl, amelyek évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget.
Ezeken kívül befejeztem a Metagalaktika 10-et, és belekezdtem a Kozmonauták várába. A Meta 10-ről már megírtam véleményem a Solarián, Kozmonauták váráról meg majd ha befejeztem, írok.
Varró Dániel versekötete olyan egyszerre olvasós: kiülsz a teraszra, kezedbe veszed, amíg ki nem olvasod, le se teszed, körülötted csiripelnek a madarak… A kutyák meg ugatnak és a szemeteskocsi berregve-kattogva halad.
A versek nagyon jók, az sms versek pedig kiemelkednek mind közül. Az egyik kedvenc:
” hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”
Emellett mindenképp meg kell említeni Rácz Nóra rajzait, melyek remekül illeszkednek a versek hangulatához. Ebbe a desszertbe érdemes belekóstolni!
A Maecenas kiadó tette közzé ezt a felhívást, miszerint ha valaki elolvassa a kiadó egyik könyvét és megírja róla véleményét, cserébe a kiadó által kiválasztott könyvet kap. Szóval elő a pennákkal!
Nem mertél, vagy nem akarsz a rádióba betelefonálni, hogy halld a kedvenc számodat? Egyszerre akár több dalát is meghallgatnád kedvenc előadódnak? Ezen a honlapon csak bepötyögöd az előadót, kiválasztod, melyik számát akarod hallani, és kívánságod teljesül is- annyiszor, ahányszor akarod….
(Most, hogy végre végeztem a vizsgákkal, belevethetem magam újra a blogírásba! ) Acélpatkány bejegyzése nyomán engem is elöntött a nosztalgia hulláma , és megemlékeznék most az első sci-fi könyvről, amit olvastam.
A sci-fi 2004 szeptemberében tört be az életembe egy Hadiösvény nevezetű emberkének köszönhetően. Ugyanis első randiaink egyikén moziban voltunk, és az Én, a robotot néztük meg. Nagyon tetszett mindkettőnknek a film, és mivel szeptemberben volt Ösvény szülinapja, az akkor újra kiadott Asimov könyvvel leptem meg. És miután ő kiolvasta, eljött a történelmi pillanat, kezembe vehettem életem első sc-fi-jét.
Isaac Asimovról előtte is hallottam, de nem igazán tudtam, mi fán terem. Utólag azt mondanám, kicsit “kemény” kezdés volt az Én, a robotot elsőként olvasni, de bánni nem bánom. A könyvet is nagyon megszerettem, bár bevallom őszintén, nem mindegyik novellát értettem meg elsőre, de utána ezeket Ösvénnyel átbeszélgettük, és így már tisztábban láttam a dolgokat.
A könyv egyébként kilenc novellából áll, ezek közül két kedvencem van. Az egyik a Robbie, amely egy robot és egy kislány különleges barátságát mutatja be. A másik pedig a Bizonyíték, mely egy polgármesterjelölt körül forog, akiről nem lehet tudni, hogy ember-e vagy robot…
Amúgy a filmnek a könyvhöz szinte semmi köze, csak egyetlen szereplőt, Dr. Susan Calvint és a robotika három törvényét vette át.
Szóval így indultam el a sci-fi kanyargós útvonalán, hogy felfedezzem, milyen mély is a nyúl ürege…
20 kerek éve már, hogy megalakult a Bonanza Banzai. Ennek örömére álljon itt két kedvenc BB számom klipje, itt pedig a XXI. század adását láthatjátok a Bonanza történetéről. Legyen úrrá rajtunk a retro láz!
Az előző ilyen témájú posztban lévő könyveket majdnem mindet kiolvastam (a Bradbury novelláskötettel még nem végeztem), szóval megosztom újabb olvasmányterveimet:
Először is megint a Galaktika Magazint kell megemlítenem, bár az e haviban csak 6 novella van, de úgy néztem, vannak érdekes cikkek.
A névnapomra kaptam meg A poszthumán döntést, melynek a története is felkeltette érdeklődésem, és Hadiösvény kritikája miatt is egyre jobban érdekel.
Arthur C. Clarke-tól már a 2001-et is nagyon szerettem, a múltkori novellája a Galaktikában is tetszett, a Felsőbbrendűség, most pedig a A gyermekkor végére vetem rá magam. Eddig csak jókat hallottam róla, és már a története is nagyon elgondolkodtatónak tűnik.
És mint azt írtam, ma megjutalmaztam magam a Kozmonauták várával, kiváncsi leszek skót felföldi barátunk írására.
Ezek mellett tervezem továbbá a Hozsánna néked, Leibowitz! és a Metagalaktika 10 megvételét, valamint ki kéne már vennem könyvtárból az Éjszakai őrséget is, mert egyrészt a film óta szétvet a kiváncsiság a könyv iránt, másrészt Hadiösvény is rágja már a fülemet.
Ma két nagyon jó dolog is történt velem, és ezeket szeretném megosztani veletek.
Az első, hogy ma voltam A vizsgán. Azért A vizsga, mert ettől fél mindenki a legjobban, ez a legkeményebb tantárgyunk (már a neve is: Magyar alkotmány - és közigazgatástörténet ), és a két vizsgáztatóról már ne is beszéljünk.. Szóval ennél a tárgynál mindenki a kettesért imádkozik, kecskét áldoz ésatöbbi.
Szóval ma reggel volt az akasztás. Hányinger, szédülés, remégés, minden nyalánkság rajtam volt. Hetedikként mentem be, és 4-EST KAPTAM!! Rögtön bele is ugrottam barátnőm nyakába, szegény majdnem megroppant alattam. Még régebben megfogadtam, ha ez a vizsga ikerül, meglepem magam egy sci-fi-vel , és úgy is lőn, egy Kozmonauták várának boldog tulajdonosa vagyok.
A másik boldogság: az érdi Zenei Könyvtár hirdetett egy Olimpiai Totót. Ez egy három fordulós játék volt, inteneten lehetett a válaszokat beküldeni az általában fordulonként 13 kérdésre. Az eredményhirdetés tegnap volt, de a tanulás miatt sajnos nem tudtam elmenni. Viszont ma felrakták az eredményt a honlapjukra, és igaz, hogy másokkal együtt, de MÁSODIK LETTEM! A nyereményemért jövő héten megyek.
Ígérem, legközelebbi blogbejegyzésemben már megkíméllek magamtól benneteket!
Az AFI, vagyis az Amerikai Filmintézet összeszedte műfajonként az általa legjobbnak ítélt filmeket, így a sci-fiket is. A 10 legjobb szerintük:
)
Varró Dániel versekötete olyan egyszerre olvasós: kiülsz a teraszra, kezedbe veszed, amíg ki nem olvasod, le se teszed, körülötted csiripelnek a madarak… A kutyák meg ugatnak és a szemeteskocsi berregve-kattogva halad. 
)
