Nita blogja

Nah, eljött az az idő is, amikor regisztráltam a “Mit csinálsz most?” oldalra. Gondoltam kipróbálom mit esznek az emberek ezen az egészen. Mert hogy mostanában már nem is az a kérdés, hogy hány ismerősöd van, hanem hogy hányan követnek. Kíváncsi vagyok, ez az őrület meddig fog tartani.Természetesen mindenféle sztárocskákat is lehet követni, amint pl. arról írnak, hogy éppen kávéznak, vécéznek…

Engem itt lehet fellelni, aztán hogy meddig folytatom, azt majd meglátom…

Idén végre úgy néz ki, el tudunk jutni a Conra, igaz, most csak egy napra. Bódi Ildikónak írtam, hogy tegyen el nekünk két jegyet vasárnapra, remélem, meg is kapta az e-mailemet.

Jó lesz végre, hogy mindenki egy helyen lesz, aki számít, lehet jó nagyokat beszélgetni. Ráadásul apukám odaadja a kocsit, szóval az utazás is meg lesz oldva. Ha már kocsi, kommentbe aki tudja, írja meg nekem légyszíves, hogy tudunk a művháznál parkolni? Ha nem, akkor hol tudunk?

Szóval reszkess Salgótarján, jövünk!

Annak idején még Vid blogján olvastam erről a könyvről, és már akkor is nagyon tetszett a története. De egy jó ideig mégis kikerült a látókörömből, majd egyszer egy akció keretében megláttam, és lecsaptam rá.
Tudni kell, hogy nagyon szeretem a birkákat, mivel itt Érden elég ritkán látni birkanyájakat, ezért külön öröm ha vidéken vagy külföldön belebotlok egybe, és nem győzök örömködni (Hadiösvény ezt már tapasztalta ). Mindig is tudtam, hogy az életük nem csak legelésből áll, de hogy ennyi izgalmas dolog történjen velük…
Legalábbis Leonie Swann történetében a glenkill-i birkák közel sem átlagosak. Nyomoznak, terveket szőnek, bér néha bekólikáznak. Kicsit hosszabb vélemény a könyvről a Könyvgalaxison.

Ez még csak egy adag, még nagyrészt Szlovéniáról vannak benne képek, de már a trieszti kikötő is felfedezhető. A helikoptert meg 1700 méter magasan, a mendékháznál láttuk, ahol kétnapos túránk során aludtunk. Majd ha felraktam a második adag képet, egy kicsit bővebb szóbeli beszámoló is lesz.

Find more photos like this on SFport.net

A kedvenc sci-fi filmek után most az ezekben hallható zenéket vettem górcső alá, hogy megörvendeztesselek titeket egy listával a kedvenceimről.

szerintem már többször írtam itt, hogy nagy filmzenerajongó vagyok. Ha nézek egy filmet, akkor általában a zenéjére is figyelek, és a jobbakat önállóan is meghallgatom. Egy filmzenénél nálam nemcsak az fontos, hogy az harmonizáljon a filmmel, hanem hogy önmagában is élvezhető legyen.

És akkor íme a kedvencek, nem sorrendben, és nagyon szubjektíven:

1.  K-Pax: A főcím zenéje egyszerűen gyönyörű, többször is volt, hogy nem bírtam ki könnyezés élkül a meghallgatását. Az egyik legszebb (sf) filmzene, egy nagyon jó filmhez.

2. Donnie Darko: A Donnie Darko-nak két filmzene albuma is van, az egyik egy válogatás különböző együttesektől, a másik pedig a film alatt hallható ének nélküli zenék. Egyik jobb, mint a másik, még ma is kiráz a hideg egy-két szám hallatán, annyira visszaadja a film hangulatát.

3. Terminátor: Megváltás: Egyik friss kedvencem. Amikor elindult a film, rögtön felfigyeltem rá, hogy milyen jó zene megy a háttérben. Danny Elfman mindig eltalálja, milyen dallamok illenek egy adott jelenethez, és ez a Terminátor 4-nél sincs másképp.

4. 2001: Űrodüsszeia: Lehet elfelejteni azt a jelenetet, mely alatt a Kék Duna keringő szól? Szerintem nem.

5. Mátrix trilógia: Nem tudnék választani, melyik résznek jobb a zenéje, nálam mindegyik egyforma szinten van. Mindegyik résznek megvan a saját hangulata, és ehhez illeszkednek a dalok is.

6. Solaris: Többször lehet hallani a zenéjét más filmek előzetese alatt is, nem véletlenül. Csak bekapcsolom az mp3 lejátszót, és máris az űrállomáson érzem magam…

7. Gépnarancs: Finoman szólva emlékezetes filmzene, kicsit nehezebben emészthető, de fantasztikus. A Tell Vilmos nyitány gyorsított verziója örök kedvenc, Beethovenről nem is beszélve..

8. Star Wars: Itt is úgy vagyok vele, mint a Mátrixnál, hogy mindegyik részben van olyan szám, amit jól esik újra és újra meghallgatni. Természetesen ilyen Darth Vader zenéje, a főcímzene, és az újabb részeknek is nagyon élvezhető a muzsikája, főleg a harmadiknak.

9. Szárnyas fejvadász: Vangelis tud egyáltalán rossz filmzenét alkotni? A filmbéli galambos jelent alatt szóló zene a kedvencem, de a többi szám is nagyon jó.

10. Napfény: Szintén tailerek kedvelt zenéje, a klausztrofóbiás zenék csúcsa. Ha egyszer meghallgatod,abul ejt, és újra és újra hallani akarod.

Hát eltelt ez a két és fél hét is, és újra itthon vagyok, újra testet öltök a kibertérben is. A nyaralás nagyon jó volt, végül még A Szlovéniai több, mint egy hét mellett Olaszországban is voltunk egy hetet. Egy nagy álmom is valóra vált: láttam Velencét! A szűk kis utcák, az ezernyi híd, és a Dózse palota egyszerűen lenyűgöző, és volt szerencsém a Sóhajok hídján is átsétálni. Bővebb beszámoló képekkel napokon belül várható.

Szóval folytatom netes tevékenységem, először is azzal, hogy mindjárt írok egy bejegyzést ezen kívül, és a Sci-fi könyveken és a Könyvgalaxison is van mit bepótolnom. Egyébként mindkét blogra még ma éjfélig lehet szavazni a Goldenblogon, a kulturális kategóriában, aki eddig még nem szavazott, az tegye meg!

Nagy örömömre végre a Metagalaktika háza tááról is megérkezett a hír, hogy jön a 11. szám, ami az magyar sf történetével fog foglalkozni. Ráadásul jön a Kétszázadik GFK kötet is, ami szintén kötelező beszerzés!

Szóval reszkessetek, visszatértem!

Nem csak sfblogsos, hanem mindennemű internetes tevékenységem abbamarad most egy időre,ugyanis Ösvényékkel utazunk el. Idén Szlovénia az úticél, és majd csak július második hetében térünk haza. Persze most is fotózok majd, és majd összeállítok nektek egy kis válogatás.

Szóval addig is jó nyarat, jó posztolást mindenkinek!

Rögtön kezdjük a kisebb csodával: nem nagyon sikerült mostanában olyan filmre beülnöm, amely előtt mindössze kettő (!!) reklám volt, más semmi. Na, a Terminátor ezen nagyon kevesek egyike. Bár igazából én szeretek filmelőzeteseket látni a moziban. de amikor már negyed órája csak reklám plusz trailer van, az kissé idegesítő.

Rátérve a filmre, elég alacsony elvárásokkal ültem be rá, mivel szinte csak rosszat hallottam felőle.  És ehhez képest meglepően jó volt. Hozzá kell tenni, soha nem voltam egy nagy T rajongó, láttam mindegyik részt, a harmadikból még tán emlékszem is valamire, és kb. ennyi. Viszont Christian Bale az egyik nagy kedvencem, szóval érte megérte beülni a moziba.

Természetesen kapunk az arcunkba akciót rendesen, látunk sok-sok robotot, kedvenceim a motoron száguldóak, azok nagyon jól ki lettek találva. A történet nem egy nagy szám, bár nem is rossz. Kicsit egy-két helyen enyhén szólva szájbarágós, de ez elnézhető. És hát feltűnik Arnie bácsi i, még ha csak a feje a sajátja, akkor is! Azért elég kellemetlen lehet, amikor tudod, hogy 20 éve még te voltál a testépítés bajnoka, most már meg rá kell montirozni a fejed egy izmos testre.

Valójában az növelhette volna a film élvezetét, ha megnéztük volna előtte az előző részeket, mert egy-két dolog így homályos volt. Még szerencse, hogy egy mozis magazinban elolvastam egyfajta időkalauzt a filmről, így legalább nagyjából képben voltam.

Ami még nagyon idegesítő volt, az a digitális szinkron. Ugyanis a Camponában ezzel “élvezhettük a filmet”, ami abban merült ki számomra, hogy iszonyú hangos volt a film, és hogy egynéhány helyen visszhangzott a színészek beszéde. Ennyit a digitális szinkronról.

Maradjunk annyiban, hogy számomra egy korrekt, kikapcsolódást nyújtó film lett a T4, de semmi több.
Állítólag ez a rész egy új trilógia nyitánya volt. Kíváncsi vagyok, képesek lesznek-e még két részt összehozni valahogy, és hogy Bale marad-e John Connor. De hát ugyebár: “Nincs végzet, csak ha bevégzed.”

+ egy poén: Az ítéletnap 2004. július 25-én jött el. Na, én akkor lettem 16 éves.

Ha már lehettem treki, Terminátor miért ne lehetnék? Íme az eredmény, itt pedig ti is terminálhatjátok magatokat :

(Nem sikerült a legjobban, de hajrá, ti biztos ügyesebbek lesztek! )

Alex Proyas nem túl sok filmet készített eddig, de köztük van egyik kedvencem, az Én, a robot, és ő jegyzi a most mozikba kerülő képletet is. Ám ezek előtt a filmek előtt még 1998-ban elkészítette a Dark City-t, mely egy szürreális sci-fi az idő és az ember természetéről.

A történet szerint furcsa idegenek érkeztek az emberek közé, akik képesek “hangolni”, vagyis a tárgyak fizikai valóját megváltoztatni. Dark Cityben örök sötétség honol, ám ez csak John Murdocknak tűnik fel, akire valamiért nem hat a hangolás…

Nehéz úgy írni erről a filmről, hogy a főbb poénokat ne lőjem le. A képernyőn egy olyan  film pereg, amely többek között az Elveszett gyermekek városa legjobb pillanatait idézi, emellett remek kis sci-fi is. Hősünk egy kádban éberd fel, fején egy vércsíkkal, feje fölött egy lengedező lámpával. Emelett pedig elvesztetteaz emlékezetét és egy halott prosti fekszik a lakásban, ahol ébredt. Nem egy szokványos kezdés, és a megoldás is csak szépen lassamn bontakozik ki. Egy rejtélyes orvos is bonyolítja a szálakat, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az idegenekkel…

A sötét tónus ad egyfajta alaphangulatot a filmnek, ami nekem személy szerint nagyon bejött. Vannak a filmnek bizonyos pillanatai, melyek már szinte paródiába hajlanak, de emelett egy igazán érdekes, groteszk és meglepetésektől sem mentes filmet láthatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.