Nita blogja

Nem kicsit lepődtem meg, mikor egyszer csak az Allee plázában a mozgólépcsőről megpillantottam egy új helyet, amelynek neve: Sci-fi Cafe. Nem túl nagy kávézó, ilyen kissé fura formájú székeik vannak, olyan kagylószerűek, mint a Jackson-családban.

Ezen kívül egy óriási kép volt egy kissé futurisztikusan kinéző hölgy fejéről (annyira szorosan van a képen hátrafogva a szőke haja, hogy először kopasznak néztem ). Annyit láttam még, hogy a pult fölötti rész, ahol a menü van kitéve, kicsit kiberpunkos beütésű volt.

Már csak arra lennék kíváncsi, mit is lehet ott kapni: motorolajnak becézett gőzpunkos kávét, eseteleg pángalaktikus gégepukkasztót? Egyszer ott kéne tartani sf találkozót.

Ui.: Most rákerestem gugliban, és sikerült képet találnom róla, íme:

Plusz egy leírás: “Egyedi futurisztikus design-ú találkozóhely, könnyű egytálételekkel, salátákkal, gyors bagett szendvicsekkel.” De attól még lehet, hogy van gégepukkasztó is.

Tegnap este félálomban vergődve született meg ennek a bejegyzésnek az ötlete. Nosztalgiázzunk kicsit!

Moncsicsi: Igen, szerencsére az én korosztályom nagy részének még volt moncsicsije. Már csak onnan emlékszem arra, hogy nekem is volt, hogy egyszer régen megtaláltuk a pincében, nemrég pedig egy bevásárlóközpontban van bódé, ahol régi játékokat árulnak, és ott volt kicsi és nagy méretben egyaránt. Mert azt mindenki tudja, hogy :”Moncsi, moncsi, moncsicsi, mindig csak a moncsicsi, én meg csak azt kérdezem, hogy miért nincs nekem?”

Pelenkás állatkák: Na, ezeknek a nevére már nem emlékszem. Annyit tudok, hogyha hidegbe raktad a figurát, egy idő után elszíneződött a pelusa, és ha kék lett, akkor kisfiú volt, ha rózsaszín, akkor kislány. Jópár ilyen figurám volt, a szomszéd kislánnyal sokat játszottunk ezekkel.

Polly Pockets: Na, ennek e nevére még emlékszem is. A Polly Pockets egy ilyen kinyitható kis doboz, amiben kicsi kis figurák vannak. A doboz belseje ki van alakítva, nekem például  tengeres volt, amiben volt kis ágyikó meg minden. Persze ezek nem voltak túl olcsóak, ezért nekem több utánzat volt, mint eredeti

Pet Shop Pets: Hu, ezeket nagyon szerettem, rengeteget játszottam velük. Mint a neve is mutatja, itt játék kisállatokról van szó, amelyeknek volt mindig vmi különleges”tulajdonságuk”: például a fehér cicámnak mozgott a feje, és volt olyan kutyus, aminek a feje mozgott a csont után, persze mágnesnek köszönhetően. Még egy kisállat boltom is volt, amiben ha jól emlékszem egy papagáj volt, meg mindenféle állatos kiegészítők, kutyakaja meg ilyenek.

Sütibaba: Akinek az én korosztályomból nem volt lánykánt sütibabája, annak nem is volt gyerekkora. Imádtam ezt a a babát, az isteni illatát, meg hogy egyszer kalapos kislány volt, máskor meg süti. És szerintem az országban én vagyok az egyetlen, akinek tüsi hajú volt a babája. Ugyanis egy időben nagyon rám jött a fodrászolhatnék, és mivel nem volt olyan babám, aminek vissza lehetett csinálni a hosszú haját, ezért én a sütibabámat kopasztottam meg.

Barbie:  Alap. Nekem volt Baywatch barbim, igaz, fele akkora mellekkel, mint Pamela Andersonnak. Volt továbbá Barbie fürdőkádam, Barbie lakóautóm is. sajnos házam nem volt, és a nagy vágyam se teljesült, hogy legyen terhes Barbiem. De Kenem volt!

Én kicsi pónim: Volt egy kicsi belőle, meg egy nagyobb, ami kék volt piros sörénnyel. Ezekkel is elég sokáig el tudtam magamat szórakoztatni.

Tamagocsi: Na jó, ekkor már nem voltam annyira kicsi, de furcsa belegondolni, hogy mekkora őrület volt annak idején az a játék, ma meg sehol sincs már, nem mintha szerintem ezt bárki is bánná. Nekem egy kutyám volt, amit mindig halálra etettem, hogy lehessen neki szurit adni.

Persze lehetne még sorolni a legót, a társasjátékokat, a nagy kártyázásokat apuval…

Amikor tegnap este eszembe jutott ennek a posztnak az ötlete, és végig vettem gyerekkorom játékait, hirtelen eszembe jutott, amit édesanyám mesélt a gyerekkoráról. Tanyán laktak, és hát nem vetette fel őket a pénz. Kukoricacsuhéból volt babájuk, annak varrtak ruhákat. Anyukámnak talán egyetlen egy rendes babája volt, annak is maga varrt ruhákat. A karácsonyfa alatt meg az volt a nagy esemény, ha volt mindenkinek egy narancs… Innen látom csak igazán, hogy nekem mennyire szerencsés gyermekkorom volt abból a szempontból, hogy nagyon sok mindent megkaptam. Másrészt viszont azok, akik kevesebbet kapnak az élettől, jobban meg tudják azt becsülni. Úgy látom, a mai gyerekek sem tudnak igazán mit kezdeni a rájuk zúduló óriási játékmennyiséggel, és pont a lényeg vész el közben: az, hogy értékeljük azt, ami a miénk, vigyázzunk rá, mert a szüleink keményen megdolgoztak azért, hogy nekünk kicsit mindenből több jusson, mint nekik.

Nagyon rég nem gyártottam már bejegyzést, de mindennek eljön az ideje. Elég sok minden történt mostanság velem, meg körülöttem, azt sem tudom, hol is kezdjem.

Kezdjük ott, hogy már egy hónapja dolgozom, ugyanis szakmai gyakorlaton vagyok. Szerencsére élvezem a dolgot, a munkatársak nagyon rendesek, bírom őket. Munkát is kapok, és nem, nem kávét főzök (sőt, inkább ha kérem, akkor nekem főznek ). de két hét múlva hétfőn újra suli, fájó szívvel meg kell hát váljak majd azoktól az emberektől, akiket már egy hónap alatt megszoktam, megszerettem. Ilyen az élet.

Természetesen attól még, hogy nem írok, bőszen olvasok. Ez tetten érhető a Sci-fi könyvek oldalán és a Könyvgalaxison is. Mindemellett a blogbejegyzéseket is olvasgatom szorgalmasan. Mostanság mindenki a scifi haldoklásával/tündöklésével/zombivá válásával/aranykorával foglalkozik. Ahogy ezt más is írta, ezt majd úgyis az idő meg az utókor dönti el, hogy akkor ezt most az sf szempontjából jó vagy kevésbé jó korszak. Én ehhez sokat nem tudok hozzátenni, porszem vagyok a gépezetben, én fogom magam, reggelentea buszon olvasom a Csodaidőket, és ennyi.

De én egyáltalán nem bánom, ha erről beszélünk/nek, kell ez, hogy rálássunk a mai sf erősségeire és gyengéire. Amúgy meg mindegy, hogy régi vagy új mű, csak az számít, hogy jó-e vagy sem. És ahogy mindenben, az sf-ben is az a szép, hogy valakinek ez tetszik, valakinek meg  a másik.

Könyvmániám a szokásos, viszont mostanában anyagi megfontolásokból próbálom visszafogni magam. Azért sok mindennek még most sem tudok ellenállni  (vannak ugyanis olyan könyvek, amelyek “könyörögnek”, hogy vigyem haza őket ).

Két hónapja ráadásul új férfi lépett be az életembe, nem más, mint Berci. Gyönyörű, hosszú vörös szőrű, izgága kandúr pici cica. Mindössze 4 hónapos, de már alig fér el a karomon.

(Ez már egy kicsit régebbi kép, de megteszi.)

Hadiösvénnyel bőszen csinálgatjuk a Sci-fi könyveket, ő leginkább webmesteri funkcióban működik, de most pl. írt egy bejegyzést is. Sok örömet jelent nekem ez az oldal, én nagyon örülök, hogy mostanában egyre több hozzászólás érkezik. Ja, és képzeljétek, a munkatársaim szeretik a sci-fit, már csak ezért is bírom őket.

Néha előfordul, hogy egy Nők Lapja kerül a kezembe. Így történt ez a héten is. Most az újságban van egy 16 oldalas melléklet, melynek címe: Csodás magyarok, magyar csodák- Hungarikumok, amelyekre büszkék lehetünk. 200 dolgot szedtek itt össze, amivel “jobbá, vidámabbá, izgalmasabbá, színesebbé tettük a világot”. Van itt tokaji aszú, golyóstoll, minden egyéb. Egyszer csak elérek a 16. ponthoz, és leesik az állam. Ott ugyanis ez olvasható:”Szélesi Sándort, írói álnevén Anthony Sheenardot két éve Koppenhágában az év legjobb tudományos-fantasztikus írójának választották. Az író idén két regénnyel is jelentkezett.”

Hát ezt is megértük. Egy sci-fi író hungarikum lett! Volt először a piros paprika, jött a gulyás, és most itt van Sándor!

Ennek is eljött az ideje, már kellet egy kis újítás a honlapra, szóval egy új fejkép lett berakva. Nekem nagyon tetszik, oda vagyok a színeiért.

Másrészt mostmár hivatalosan is én vagyok az egyedüli szerkesztő, Ösvény webmesteri funkcióban marad csak már meg. De a honlapot mindenképp viszem tovább, mert a szívemhez nőtt, és nagyon szívesen csinálom.

És az oldalon már megtekinthetőek a 2009 második felében várható galaktikás megjelenések, melyek közül jópár könyvet várok izgatottan. Stoker, Harrison, Clarke, Vasziljev… Már csak pénzt kell gyűjteni hozzá.

Mint azt már írtam, sajnos csak ma tudtunk lemenni a HungaroConra, de már ennek a pár órának is nagyon örültünk. Salgótarjánba zökkenőmentesen odaértünk, pont egy beszélgetés közepébe csöppentünk bele, a HVG cikkével kapcsolatban, amiről anno én is írtam a egy bejegyzésben. Az előadás utáni kis szünetben üdvözöltük az ismerősöket, és végre találkoztunk olyan emberekkel, akiket csak netről ismertünk eddig. Hackettől még dedikálást is sikerült kérni. Szélesi egyik könyvét is vittem, de mint kideült, ő már előző nap elment. No nem baj, a két friss ZSP díjasból legalább egyet elkaptam.

A következő beszélgetésben pedig a zsűritagokat lehetett vallatni arról, hogy mi a véleményük a Zsoldos Péter-díjra beérkezett művekről, mi alapján ítélték meg ezeket stb. Botond megint nem kerülhette el azt a kritikát, hogy túl sok az intim érintkezés az Isten gépeiben. Nagyon élvezetes volt hallgatni a zsűritagokat, kiváltképp Sárdi Margitot, akit jó volt végre élőben is látni, és tervezem, hogyha időm engedi, hogy benézek majd a sci-fi szemináriumára.

Ezek után még sikerült Bódi Ildikót is elkapni, aki maga a megtestesült kedvesség. Ő mondta nekünk, hogy van esély rá, hogy jövőre Budapesten rendezzék a Cont, aminek személy szerint nagyon örülnék.

Miután szétszéledtek az emberek, mi még Hackettékkel ebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán 2 óra előtt elhagytuj Salgótarjánt. Mivel időnk még bőven volt, ezért még belefért egy kis séta Hollókőn, ahol én most jártam először,és nagyon tetszett, különösképpen a vár.

Szóval nem bántuk meg a 2 és fél órás utazást, nagyon megérte. Jövőre is ott a helyünk!!

Idén végre úgy néz ki, el tudunk jutni a Conra, igaz, most csak egy napra. Bódi Ildikónak írtam, hogy tegyen el nekünk két jegyet vasárnapra, remélem, meg is kapta az e-mailemet.

Jó lesz végre, hogy mindenki egy helyen lesz, aki számít, lehet jó nagyokat beszélgetni. Ráadásul apukám odaadja a kocsit, szóval az utazás is meg lesz oldva. Ha már kocsi, kommentbe aki tudja, írja meg nekem légyszíves, hogy tudunk a művháznál parkolni? Ha nem, akkor hol tudunk?

Szóval reszkess Salgótarján, jövünk!

Ma voltam kint az Ünnepi Könyvhéten, és végre beújítottam a júniusi Galaktikát. Csordás Attila rögtön fel is hívta egy változásra a figyelmem, amire már oly sokat vártunk: végre új papírra van nyomtatva az újság! Akárcsak a Meta- és Hipergalaktika, most már a Galaktika is vastagabb papírra van nyomva, és nem lesz gondunk a ragasztással, meg hogy nem lehet lapozni az újságot.  Ráadásul, ahogy az az előszóban elhangzik, a lap nagy része újrapapírból van, és környezetkímélő eljárással készült. Így aztán duplán lehet örülni a változásnak!

Amúgy mindenkinek ajánlom a Könyvhetet, nagyon jó kis akciók vannak, meg ez egésznek van egy olyan jó kis hangulata. Egy dologra hat negatívan: a pénztárcára.

Gondoltam adok magamról egy kis életjelet. Sajnos szokás szerint mikor beindul a pezsgés, jönnek a jobbnál-jobb bejegyzések, akkor érünk el a drága vizsgaidőszakhoz és a zh dömpinghez. Szóval Ösvénnyel nem tudunk kimenni a Könyvfesztre sem.

De legalább a sci-fi olvasás ittvan nekem: elolvastam Dicktől Az ember a Fellegvárat, amelyet meleg szívvel ajánlók mindenkinek, valahova majd kritikát is írok róla. Emelett most Ricu bloggertársunk könyvét olvasom, bár lassabban haladok vele, mint vártam, nincs annyi időm olvasni. Azért jövő héten mindenképp lesz róla kritika a Sci-fi könyveken. Sheenard régóta várt könyvét is meg fogom venni, de hogy mikorra jutok el oda, hogy elolvassam…

Amúgy sok ötletem volt, hogy milyen sci-fis posztokat gyártsak, de végül még egyiket sem írtam meg. Viszont egy dologra mindenképp kiváncsi lennék: véleményetek szerint jó, hogy újrakiadnak régebben megjelent sf könyveket, vagy az támogatjátok, hogy eddig meg nem jelenteket jelentessenek meg a kiadók? sokszor olvastam már pro és kontra véleményeket, most a tietekre lennék kiváncsi.

Végre sikerült összehoznom egy elég tűrhető hosszúságú (és minőségű) kritikát a Scifi könyvekre. Elizabeth Moon könyve nagyon elnyerte a tetszésemet. Nagyon érdekes volt egy autista érzéseit és gondolatait megismerni. Nem az a tipikus sci-fi könyv, de csodálatos.

Amúgy mostanság elég vegyesen olvasok műfajok szempontjából. Fantasy, sci-fi, romantikus, minden jöhet. A polcom és a gurulós ládám rogyadozik a még olvasásra váró könyvek alatt, de azért holnap megrohamozom a könyvtárat, hogy beújítsam a család havi olbasmányadagját.

Erről jut eszembe, sajnos nem igazán sikerült a sci-fi műfaját megszerettetnem édesapámmal. Na jó, konkrétan nem hajlandó sci-fit a kezébe venni. Mindig tőlem kér valami olvasnivalót, és mostanában azzal kezdi, hogy “csak ne valami elvontat adjál!”. Nála az elvont=sci-fi. Hát igen, apu inkább a krimi, a kaland és a szépirodalom világában utazik. (Most tuti megkapom kommentben, hogy nem jó könyveket adtam a kezébe, de előre is visszautasítok minden ilyen vádat! )

Sajnos küszködöm még egy kicsit a fránya köhögésemmel, meg a suli is lefáraszt, de azon kívül élek és virulok, lelkesen olvasok, filmet nézek, sőt, múlt héten még  a Diana kiállításra is elmentünk Ösvénnyel. Bár igazából a kiállítás inkább a nőket célozza meg, de azért a fiúknak érdemes elkísérni rá a barátnőt/anyukát/lánytestvért.