Egy könyv és egy film, amelyek egy életre belopták magukat szívembe

A könyv:

Már régóta halogattam az Éjszakai Őrdség elolvasását, de végre sikerült kezembe vennem a múlt héten, 3 vagy 4 nap alatt ki is végeztem. Már az első oldalak nagyon tetszettek, ahogy Jegor megy fel a mozgólépcsőn, és a szél megpróbálja visszatartani..

A könyvben a legjobb részek azok, amikor Anton a Fény és a Setét kérdéseit boncolgatja. Miért van, hogy a Fény oly sok dolgot eltűr a Setétnek? Talán a jók sem olyan jók, nem minden tettük makulátlanul tiszta? Egyáltalán egyértelmű az, hogy aki gonosz, az Setét, aki jó, az meg Fénypárti?

Végül maga Anton is rájön, hogy: “S mindegyikünk nem csupán a Setéttel vívja harcát, hanem a Fénnyel is. Mert az bizony néha elvakít.”

A filmél sokkal mélyreszántóbb, tele filozófikus gondolatokkal. Már alig várom, hogy a többi részt is elolvassam!

A film:

Már ősz óta vártam. Lassan jöttek csak róla az információk, mint a vízcseppek a csöpögő csapból, de a végén már attól féltem, nehogy valaki teljesen kinyissa, mielőtt beülök a moziba. Egy szomorú haláleset is a reflektorfénybe vonta a fimet, de én nemcsak ezért figyeltem fel rá.

Már a régi részeket is szerettem kisebb koromban, emlékeim szerint még egy képregényünk is volt otthon. Az új “első rész” is hamar kedvencemmé vált, megragadott a hangulata.

Lassan érkeztek a kritikák, és kedvenc mozis magazinom fórumán is ezt harsogat mindenki: “az eddigi kritikák alapján nem fogunk csalódni!”. Bennem azért ott volt a kisördög, hogy mi lesz, ha nekem mégsem tetszik? Hiszen ez is, mint oly sok minden az életben, annyira szubjektív.

Aztán péntek este végre ott ültem a moziban, és vártam a feloldozást vagy a poklot. Szerencsére az előbbi jött el, a The Dark Knight minden ízében belopta magát a szívembe. Most is a zenéjét hallgatom, ami teljesen visszaadja a film hangulatát.

Kár, hogy Heath Ledger nem érhette meg, ahogy a filmnézők leborulnak előtte, és hogy mindenki az alakítását isteníti. Megérdemelten. Hátborzongató, amit a vásznon végbevisz. Annyira beleolvad a szerepbe, hogy csak Jokert látod a vásznon.

Rengeteg fórumon egymásnak estek az emberek, hogy akkor most a TDK lenne-e a filmtörténet legjobbja. Ezt azért nem jelenteném ki, de hogy az összes Batman és képregény film közül ez lett a legjobb, az biztos.

Visszatérve a zenére, ha két olyan zseni, mint Hans Zimmer és James Newton Howard összeáll, abból rossz nem sülhet ki! Gyönyörű a zene, ahol kell lendületes, ahol kell, egy kicsit lassabb folyású. Akit érdekel, a deezer.com-on az egészet meghallgathatja.Néha úgy érzem, azért érdemes élni, hogy az ember ilyen filmeket lásson, ilyen könyveket olvasson, és ilyen zenéket hallgasson.

GFK megjelenések

Akit érdekel, idén még milyen könyveket várhatunk a Galaktikától, az kukkantson a sciencefiction.extra.hu-ra, és mindenre fényderül!

Sok jó sci-fi egy helyen

Hadiösvénnyel új vállalkozásba fogunk. Annak idején, kb. 2 éve kezdte el Ösvény a sciencefiction.extra.hu oldalt csinálni, ahol különböző szerzőket és könyveiket gyűjtötte egybe. Viszont elkövette azt a hibát, hogy nem saját, hanem mások írásait használta fel. Kapott is érte hideget-meleget, ezért nemrég végleg leszedte az oldalt.

Gondolkodtunk, mit is lehetne csinálni, végül a webcímet megtartva elindítottunk egy olyan oldalt, mely kizárólag sci-fi könyvekkel foglalkozik. Írunk általunk olvasott könyvekről, friss megjelenésekről, később majd szeretnénk például arról is írni, milyen a S&F kínálat egyes antikváriumokban és könyvesboltokban, hova érdemes betérni stb.

Remélem ez az művünk már sokmindenkinek elnyeri majd a tetszését, mi mindent megteszünk érte, és 100% általunk írt szövegek vannak és lesznek csak fent. Szóval akit érdekel, irány az oldal!

Miért is érdemes egy sci-fi rajongónak az érdi könyvtárba járni?

Több okból is. Először is, elég jó a kínálat sci-fi könyvekből. Elég sok GFK könyv van, valamelyikből két példány is megtalálható. Szerencsére régebbi művek is fellelhetőek, bár sajnos sokszor a sci-fiket például a szépirodalom vagy a szórakoztató irodalom szekcióban lehet megtalálni, nem a külön sci-fi és fantasy részen.

Másodszor pedig, a könyvtár előterében árulnak könyveket mindössze 100 Ft-ért. Itt elég gyakran lehet Kozmosz Fantasztikus Könyveket találni, egyszer, ha jól emlékszem, Hadiösvény húga 15(!) KFK-et talált .

Most pedig valaki bevitte a Galaktika gyűjteményét a könyvtárnak, kb. 50 darab újság lehet, és ezeket lehet megvásárolni. Én ma 13 Galaktikát és egy Metagalaktikát vettem 1000 (!!) Ft-ért (mivel ha sok könyvet veszel egyszerre, adnak kedvezményt).

Szóval ha valaki Érden jár, és szeretné Galaktika gyűjteményét bővíteni, térjen be a Csuka Zoltán Városi Könyvtárba. Ne féljetek, hagytam még Galaktikát bőven.

Hogyan próbáltam meg magam sci-fivel gyógyítani

Sajnos betegeskedésem tovább elhúzódott, mint gondoltam, ennek egyetlen jó oldala volt, volt időm sci-fiket olvasni. Íme egy kis értékelés:

Ellopni egy Chagallt: Már régóta szerettem volna egy MU könyvet elolvasni, és a könyvtárban Anthony Sheenard eme könyve akadt kezembe. York Ketchikan karakterét egyszerűen imádom, és a történet is remek, végig fenntartja az olvasó érdeklődését. Biztos, hogy nem ez volt az utolsó MU könyv, amit olvastam…

A gyermekkor vége: Ezzel a művel kapcsolatban felemásak az érzéseim. Az eleje nagyon nem tetszett, aztán a vége falé egyre inkább megragadott a történet. A vége az igazán, ami megfogott engem, de kedvenc könyvemmé nem fog avanzsálódni.

A poszthumán döntés: Olvasmányaim közül ez lett a kedvenc. Nagyon szeretem az olyan történteket, amelyek naplóbejegyzéseken keresztül bontakoznak ki, itt ráadásul két ember naplóját olvashatjuk, így sokrétűbbé válik a mű. Jó a történet, a karakterek, egyszerűen minden adott ahhoz, hogy egyik kedvenc könyvemmé váljon!

Új Galaxis antológia: Hát-hát.. Én többet vártam ettől az antológiától. Nagyon hullámzó színvonalú írások találhatóak benne, inkább több van gyenge írásokból. Azért található benne egy-két erős novella is, ide tartozik Az üldözött szerelmesek bolygója. A grafikák is vegyesek, de megsüvegelendő, hogy magyar alkotók is lehetőséget kaphatnak a megjelenésre.

Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? : Egyszerűen remek! PKD kellően nyomasztó utópiát rak le elénk, és olyan kérdéseket tesz föl, amelyek évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget.

Ezeken kívül befejeztem a Metagalaktika 10-et, és belekezdtem a Kozmonauták várába. A Meta 10-ről már megírtam véleményem a Solarián, Kozmonauták váráról meg majd ha befejeztem, írok.

Szívemnek desszert eme Szívdesszert

Varró Dániel versekötete olyan egyszerre olvasós: kiülsz a teraszra, kezedbe veszed, amíg ki nem olvasod, le se teszed, körülötted csiripelnek a madarak… A kutyák meg ugatnak és a szemeteskocsi berregve-kattogva halad.

A versek nagyon jók, az sms versek pedig kiemelkednek mind közül. Az egyik kedvenc:

” hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”

Emellett mindenképp meg kell említeni Rácz Nóra rajzait, melyek remekül illeszkednek a versek hangulatához. Ebbe a desszertbe érdemes belekóstolni!

Ha kritizálsz, könyvet kapsz érte!

A Maecenas kiadó tette közzé ezt a felhívást, miszerint ha valaki elolvassa a  kiadó egyik könyvét és megírja róla véleményét, cserébe a kiadó által kiválasztott könyvet kap. Szóval elő a pennákkal!

Az első

(Most, hogy végre végeztem a vizsgákkal, belevethetem magam újra a blogírásba! )
  Acélpatkány bejegyzése nyomán engem is elöntött a nosztalgia hulláma , és megemlékeznék most az első sci-fi könyvről, amit olvastam.

A sci-fi 2004 szeptemberében tört be az életembe egy Hadiösvény nevezetű emberkének köszönhetően. Ugyanis első randiaink egyikén moziban voltunk, és az Én, a robotot néztük meg. Nagyon tetszett mindkettőnknek a film, és mivel szeptemberben volt Ösvény szülinapja, az akkor újra kiadott Asimov könyvvel leptem meg. És miután ő kiolvasta, eljött a történelmi pillanat, kezembe vehettem életem első sc-fi-jét.

Isaac Asimovról előtte is hallottam, de nem igazán tudtam, mi fán terem. Utólag azt mondanám, kicsit “kemény” kezdés volt az Én, a robotot elsőként olvasni, de bánni nem bánom. A könyvet is nagyon megszerettem, bár bevallom őszintén, nem mindegyik novellát értettem meg elsőre, de utána ezeket Ösvénnyel átbeszélgettük, és így már tisztábban láttam a dolgokat.

A könyv egyébként kilenc novellából áll, ezek közül két kedvencem van. Az egyik a Robbie, amely egy robot és egy kislány különleges barátságát mutatja be. A másik pedig a Bizonyíték, mely egy polgármesterjelölt körül forog, akiről nem lehet tudni, hogy ember-e vagy robot…

Amúgy a filmnek a könyvhöz szinte semmi köze, csak egyetlen szereplőt, Dr. Susan Calvint és a robotika három törvényét vette át.

Szóval így indultam el a sci-fi kanyargós útvonalán, hogy felfedezzem, milyen mély is a nyúl ürege…

Újabb olvasmányaim

Az előző ilyen témájú posztban lévő könyveket majdnem mindet kiolvastam (a Bradbury novelláskötettel még nem végeztem), szóval megosztom újabb olvasmányterveimet:

Először is megint a Galaktika Magazint kell megemlítenem, bár az e haviban csak 6 novella van, de úgy néztem, vannak érdekes cikkek.

A névnapomra kaptam meg A poszthumán döntést, melynek a története is felkeltette érdeklődésem, és Hadiösvény kritikája miatt is egyre jobban érdekel.

Arthur C. Clarke-tól már a 2001-et is nagyon szerettem, a múltkori novellája a Galaktikában is tetszett, a Felsőbbrendűség, most pedig a A gyermekkor végére vetem rá magam. Eddig csak jókat hallottam róla, és már a története is nagyon elgondolkodtatónak tűnik.

És mint azt írtam, ma megjutalmaztam magam a Kozmonauták várával, kiváncsi leszek skót felföldi barátunk írására.

Ezek mellett tervezem továbbá a Hozsánna néked, Leibowitz! és a Metagalaktika 10 megvételét, valamint ki kéne már vennem könyvtárból az Éjszakai őrséget is, mert egyrészt a film óta szétvet a kiváncsiság a könyv iránt, másrészt Hadiösvény is rágja már a fülemet.

Jó estét, jó csonkolást!

Chelloveck és fairylona után nehéz lesz újat mondanom, de nem bírom ki, hogy ne jártassam a szám a könyvről.

Anthony Sheenard A csonkolás művészete című novelláskötete 14 novellából áll, melyek két fejezetbe lettek felosztva.

Az Elsüllyedt idők című résznek az első története, a Vitézi becsület rögtön a kedvencemmé vált, mert minden érdekel, ami alternatív múlttal/jelennel/jövővel foglalkozik, ez a novella meg egy különösen érdekes gondolatot vet fel. Sheenard történeteinek nagyon erős atmoszférája van, az Elhantolt időn, ami egy modern Faust történet, és Az örökségen ez különösen érződik. Az Őrt állókról a mai napig nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem, de lassan jobban hajlok a tetszett felé, mert nagyon jó ötlet az Hetek motívuma.

A Határértékek, mely az Európai Unió szabványosítását kritizálja, különösen azért nőtt a szívemhez, mert az EU vizsgám előtti estén olvastam, és gondolhatjátok, mennyi kedveltem akkor az Uniót. Ebben a részben az utolsó novella a Multikulti, amely számomra nem tetszett annyira, a végét olyan befejezetlennek éreztem.

A második rész címe Az emberi kaland. A Lázadás a Holdonnak főleg a csattanója jó, viszont a Mi a nevük a ciklonoknak?… című novella nekem nem tetszett, valahogy nem fogott meg. A Hogyan készítsünk magunknak házi kedveneceket? története és felütése engem először sokkolt, meg hát nem rajongok az egérturmixért , de morbiditása ellenére rendben volt.

A Tolvajok ebben a részben az egyik kedvencem, nagyon jó kis humorbombákat kapunk Sándortól. A másik kedvencem pedig a kötet címadó novellája, A csonkolás művészete, amely a “testékszerek” nagytestvérét mutatja be. A gourmie látogatása kellemes történet, de számomra felejthető.

A Valami élő szintén a kötet egyik kiemelkedő története, és végre egy sztori, amelyben a nők a mindenttudók, és a férfiak tepernek a kegyeikrét!

Az utolsó novella a Mennyi az úthossz?… , amelynek szintén nagyon magával ragadó hangulata van, és Artono-t nem lehet nem szeretni.

Összességében bennem kellemes nyomokat hagyott a kötet, ezek után nagyon kiváncsi vagyok A láthatatlan városra is.