Nita blogja

Mi másban? Mióta az Avatar kasszát robbantott, el sem lehet képzelni egy filmet 3D technológia nélkül. Természetesen a filmet eleve ígx fogják forgatni, sőt, motion capture technikával. A motion capture digitális mozgásrögzítést jelent, melynek során rögzítik a mozgást, majd azt digitalizálják. Így jöttek létre a N’avik is. Szóval lesz itt minden , mi szem-szájnak-fülnek ingere.

A trilógia darabjai az Alapítvány, a Második Alapítvány és az Alapítvány és Birodalom. A forgatókönyv a hírek szerint kész van. Írója az a Robert Rodat, aki a Ryan közlegény megmentésének és A Hazafinak a forgatókönyvét is írta. A rendező Roland Emmerich, neki köszönhetjük többek között a Függetlenség napját, a Godzillát, a Holnaputánt, az I. e. 10000-et és legutóbb a 2012-öt.

Szóval jön majd a Kánaán, dőlnek a moziba az emberek, csak kérdés, hogy az Alapítványt fogjuk-e látni a vásznon, vagy csak egy azonos című nagyra fújt lufit…

Az első évad fergetegessége után már nagyon vártam a második évadot. ami leginkább megfogott a sorozatban, az a páratlan humora, rengeteget nevettem egy-egy rész alatt. Meg hát mégis tele van vámpírokkal és jobbnál jobb pasikkal a True Blood.

A második évadban két fő szál van: egyrészt Sookie utazása Dallasba, hogy felkutasson egy több, mint 2000 éves vámpírt, aki eltűnt. A másik szál pedig Maryann, a különös természetfeletti lény körül játszódik, aki egyre inkább kihatással lesz Bon Temps lakosaira…

Tudni kell, hogy én már azután láttam a második évadot, hogy elolvastam a könyv második részét. Mondanom se kell tán, hogy a sorozat maximálisan eltér a könyvtől. Az első évad még úgy-ahogy követte az eseményeket, de a második szinte már teljesen önállósítja magát. Az az igazság, hogy majdnem abbahagytam a felénél a sorozatot, mivel ez az orgiás vonal kicsit sok volt már nekem, viszont legyőzött a kíváncsiság, és milyen jól tette!

Ugyanis a sorozat második fele sokkal jobb, mint az első. Végre visszatér az első évad sziporkázó humora (Jason butaságából fakad a a legtöbb poén) és Sookie és Bill sem egymást nyüvik, hanem végre folyik az akció, az izgalom a tetőfokára hág.

A mellékszálak közül Jessicát és Hoyt-ot emelném ki, az ő történetüket nagyon szerettem. Emellett még Sam identitáskeresése és kapcsolata Daphneval is remekre sikerült. A finálé pedig igazán látványos lett , összeérnek az addig külön futó szálak.

Emlékezetes jelenetek: Godric halála, Maryann halála, Daphne felfedi Samnek a titkát, bármelyik jelenet, amelyben Eric mejelenik .
Mindent összevetve a nem túl jó kezdet után megint egy igazán true bloodos évadot kaptunk. Talán nem annyira jót, mint az első, de remélhetőleg a harmadik évad már minden képzeletünket felülmúlja majd.

A kedvenc sci-fi filmek után most az ezekben hallható zenéket vettem górcső alá, hogy megörvendeztesselek titeket egy listával a kedvenceimről.

szerintem már többször írtam itt, hogy nagy filmzenerajongó vagyok. Ha nézek egy filmet, akkor általában a zenéjére is figyelek, és a jobbakat önállóan is meghallgatom. Egy filmzenénél nálam nemcsak az fontos, hogy az harmonizáljon a filmmel, hanem hogy önmagában is élvezhető legyen.

És akkor íme a kedvencek, nem sorrendben, és nagyon szubjektíven:

1.  K-Pax: A főcím zenéje egyszerűen gyönyörű, többször is volt, hogy nem bírtam ki könnyezés élkül a meghallgatását. Az egyik legszebb (sf) filmzene, egy nagyon jó filmhez.

2. Donnie Darko: A Donnie Darko-nak két filmzene albuma is van, az egyik egy válogatás különböző együttesektől, a másik pedig a film alatt hallható ének nélküli zenék. Egyik jobb, mint a másik, még ma is kiráz a hideg egy-két szám hallatán, annyira visszaadja a film hangulatát.

3. Terminátor: Megváltás: Egyik friss kedvencem. Amikor elindult a film, rögtön felfigyeltem rá, hogy milyen jó zene megy a háttérben. Danny Elfman mindig eltalálja, milyen dallamok illenek egy adott jelenethez, és ez a Terminátor 4-nél sincs másképp.

4. 2001: Űrodüsszeia: Lehet elfelejteni azt a jelenetet, mely alatt a Kék Duna keringő szól? Szerintem nem.

5. Mátrix trilógia: Nem tudnék választani, melyik résznek jobb a zenéje, nálam mindegyik egyforma szinten van. Mindegyik résznek megvan a saját hangulata, és ehhez illeszkednek a dalok is.

6. Solaris: Többször lehet hallani a zenéjét más filmek előzetese alatt is, nem véletlenül. Csak bekapcsolom az mp3 lejátszót, és máris az űrállomáson érzem magam…

7. Gépnarancs: Finoman szólva emlékezetes filmzene, kicsit nehezebben emészthető, de fantasztikus. A Tell Vilmos nyitány gyorsított verziója örök kedvenc, Beethovenről nem is beszélve..

8. Star Wars: Itt is úgy vagyok vele, mint a Mátrixnál, hogy mindegyik részben van olyan szám, amit jól esik újra és újra meghallgatni. Természetesen ilyen Darth Vader zenéje, a főcímzene, és az újabb részeknek is nagyon élvezhető a muzsikája, főleg a harmadiknak.

9. Szárnyas fejvadász: Vangelis tud egyáltalán rossz filmzenét alkotni? A filmbéli galambos jelent alatt szóló zene a kedvencem, de a többi szám is nagyon jó.

10. Napfény: Szintén tailerek kedvelt zenéje, a klausztrofóbiás zenék csúcsa. Ha egyszer meghallgatod,abul ejt, és újra és újra hallani akarod.

Rögtön kezdjük a kisebb csodával: nem nagyon sikerült mostanában olyan filmre beülnöm, amely előtt mindössze kettő (!!) reklám volt, más semmi. Na, a Terminátor ezen nagyon kevesek egyike. Bár igazából én szeretek filmelőzeteseket látni a moziban. de amikor már negyed órája csak reklám plusz trailer van, az kissé idegesítő.

Rátérve a filmre, elég alacsony elvárásokkal ültem be rá, mivel szinte csak rosszat hallottam felőle.  És ehhez képest meglepően jó volt. Hozzá kell tenni, soha nem voltam egy nagy T rajongó, láttam mindegyik részt, a harmadikból még tán emlékszem is valamire, és kb. ennyi. Viszont Christian Bale az egyik nagy kedvencem, szóval érte megérte beülni a moziba.

Természetesen kapunk az arcunkba akciót rendesen, látunk sok-sok robotot, kedvenceim a motoron száguldóak, azok nagyon jól ki lettek találva. A történet nem egy nagy szám, bár nem is rossz. Kicsit egy-két helyen enyhén szólva szájbarágós, de ez elnézhető. És hát feltűnik Arnie bácsi i, még ha csak a feje a sajátja, akkor is! Azért elég kellemetlen lehet, amikor tudod, hogy 20 éve még te voltál a testépítés bajnoka, most már meg rá kell montirozni a fejed egy izmos testre.

Valójában az növelhette volna a film élvezetét, ha megnéztük volna előtte az előző részeket, mert egy-két dolog így homályos volt. Még szerencse, hogy egy mozis magazinban elolvastam egyfajta időkalauzt a filmről, így legalább nagyjából képben voltam.

Ami még nagyon idegesítő volt, az a digitális szinkron. Ugyanis a Camponában ezzel “élvezhettük a filmet”, ami abban merült ki számomra, hogy iszonyú hangos volt a film, és hogy egynéhány helyen visszhangzott a színészek beszéde. Ennyit a digitális szinkronról.

Maradjunk annyiban, hogy számomra egy korrekt, kikapcsolódást nyújtó film lett a T4, de semmi több.
Állítólag ez a rész egy új trilógia nyitánya volt. Kíváncsi vagyok, képesek lesznek-e még két részt összehozni valahogy, és hogy Bale marad-e John Connor. De hát ugyebár: “Nincs végzet, csak ha bevégzed.”

+ egy poén: Az ítéletnap 2004. július 25-én jött el. Na, én akkor lettem 16 éves.

Ha már lehettem treki, Terminátor miért ne lehetnék? Íme az eredmény, itt pedig ti is terminálhatjátok magatokat :

(Nem sikerült a legjobban, de hajrá, ti biztos ügyesebbek lesztek! )

Alex Proyas nem túl sok filmet készített eddig, de köztük van egyik kedvencem, az Én, a robot, és ő jegyzi a most mozikba kerülő képletet is. Ám ezek előtt a filmek előtt még 1998-ban elkészítette a Dark City-t, mely egy szürreális sci-fi az idő és az ember természetéről.

A történet szerint furcsa idegenek érkeztek az emberek közé, akik képesek “hangolni”, vagyis a tárgyak fizikai valóját megváltoztatni. Dark Cityben örök sötétség honol, ám ez csak John Murdocknak tűnik fel, akire valamiért nem hat a hangolás…

Nehéz úgy írni erről a filmről, hogy a főbb poénokat ne lőjem le. A képernyőn egy olyan  film pereg, amely többek között az Elveszett gyermekek városa legjobb pillanatait idézi, emellett remek kis sci-fi is. Hősünk egy kádban éberd fel, fején egy vércsíkkal, feje fölött egy lengedező lámpával. Emelett pedig elvesztetteaz emlékezetét és egy halott prosti fekszik a lakásban, ahol ébredt. Nem egy szokványos kezdés, és a megoldás is csak szépen lassamn bontakozik ki. Egy rejtélyes orvos is bonyolítja a szálakat, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az idegenekkel…

A sötét tónus ad egyfajta alaphangulatot a filmnek, ami nekem személy szerint nagyon bejött. Vannak a filmnek bizonyos pillanatai, melyek már szinte paródiába hajlanak, de emelett egy igazán érdekes, groteszk és meglepetésektől sem mentes filmet láthatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Na, végül a Star Trek fanok addig nyúzták z új filmet, míg meg nem lelték benne R2 barátunkat. Íme a leleplezés!

During the Drill Machine sequence as the Enterprise comes out of its barrel role amidst destruction of the other Federation ships above Vulcan, we cut to an interior Enterprise bridge over the shoulder of Kirk that is looking out through the front viewscreen. In space, R2-D2 is floating in the debris from about the top middle of the screen to the bottom right.

A Drill Machine jelentnél tűnik fel az űrben R2D2, méghozzá amikor Kirk kinéz a válla fölött a fedélzeti hídról az Enerprise-ról, akkor kapunk egy képet, és ezen látható csipogó barátunk.

(forrás: filmbuzi.hu)

..és valószínűleg nem az utolsó. Mostmár nekem sem kell szemlesütve, esetleg papírzacskóval a fejemen járnom, mivel már én is elmondhatom magamról, hogy láttam Star Trek filmet. Végre mi is megnéztük Ösvénnyel Spock és Kirk első kalandját.Régebbi epizódokkal nem tudok párhuzamot vonni, szóval csak azt tudom írni, amit én, beavatatlanként a vásznon láttam.

A látvánnyal kezdeném, amire egy szó van csak: lenyűgöző. A romulánok hajója elképesztően jól mutatott a vásznon, de az Enterprise sem kismiska. A zene a következő, amit kiemelnék: én, mint filmzenerajongó gyönyörök gyönyörét éltem át a zenét hallgatva. Imádom az ilyen tipikus epikus zenéket, és a ST soundtrackje kiemelkedik az elmúlt évek kínálatából. Az biztos, hogy itthon még jónéhányszor végighallgatom.

A történetet jónak tartom, bár igazából sok sablon egybeépítése, mégis működik. Nagyon értékeltem azt, hogy a humorra odafigyeltek, bár úgy tudom, abból a sorozatokban sem volt hiány. A színészek ahhoz képest, hogy szinte mind ismeretlenek voltak, nagyon jól játszottak, Kirk és Spock tökéletes volt!

Női szemmel nézve kimondottan örvendetes volt Kirköt végig feszülős fekete felsőben látni: ezért külön köszönet az alkotóknak. Bár a fiúk meg örülhettek Niota vetkőzésének, szóval nekik sem lehet egy szavuk sem, sőt, még majdnem meztelen zöld nőt is kaptak.

Felmerült ugyebár a vád, hogy az új film koppintása a Star Warsnak. Ezt nagyon túlzónak tartom, igaz vannak olyan jelentek, amelyek hasonlítanak egymásra (a téli bolygón, meg a romulánok hajóján a végén), de erősen kétlem, hogy J. J. Abrams ezt kimondottan az SW filmekből másolta volna.

Összességben azt mondom, hogy egy nagyon jó kis kikapcsolódást szolgáltató filmet láttunk, amelynek a szórakoztatás mellet nagy erénye, hogy szíve is van. Jöhet a következő!

Nekem koppant az állam. Ezt látni kell.

Ebben a szép új világban robotok helyettesítik az embereket, mindenkinek van egy mása, aki a való világban járkál, amíg ő szépen otthon fekszik. Minden szép és jó, de ahogy lenni szokott, egyszer csak valakit megölnek.. És az álomvilág szertefoszlik.
Ebben a videóban lehet látni részleteket a filmből, ami alapján érdekesnek tűnik. Willis parókája pedig mindent visz.