Aldous Huxley: Majmok bombája
3 08 2009
A Szép új világ kedvenc regényeim közé tartozik, nem véletlen hát, hogy úgy gondoltam, Huxleynak megpróbálkozom egy másik könyvével is. A Majmok bombájának nagyon tetszett a története, így hát belekezdtem. Kár volt.
Ugyanis 50 oldal után abbahagytam, ezért is itt írok róla, és nem a Sci-fi könyveken. Próbáltam rávenni magam a folytatására, de egyszerűen nem ment. (Helyette Vurtot olvasok, ami viszont nagyon jó.) Az első fejezetben két filmes talál a stúdiójuk területén egy forgatókönyvet, elolvassák, és mivel nagyon megtetszik nekik, megkeresik a szerzőjét, Tallist. Kiderül, hogy az öregember már meghalt. Aztán a második fejezet, ami a könyv hátralévő rész, maga a forgatókönyv. És innentől bukott nálam a könyv.
Ezt a forgatókönyvformát nagyon erőltetettnek érzem és feleslegesnek. Gondolom újító szándékú lett volna ez a forma, egem viszont csak szimplán idegesített. A Narrátor jelenléte, a vásznon megjelenő képek leírása…Nekem ez sok(k) volt. Forgatókönyveket se fogok olvasgatni, az biztos. 
Aztán hogy lehet hogy egyszer, egy messzi-messzi galaxisban majd újra nekikezdek, de az sem mostanában lesz…
legutóbb akartam is mondani, hogy Huxley egyébként egy idő után - köszönhetően hogy eleinte csak kísérletképpen, később már függőként szedte a különböző drogokat - már nagyon elvont dolgokat írt. A Szép Új világot még a legelején írta, sosem gondolta volna, hogy erről emlékeznek majd rá.