Nita blogja

Ennek is eljött az ideje, már kellet egy kis újítás a honlapra, szóval egy új fejkép lett berakva. Nekem nagyon tetszik, oda vagyok a színeiért.

Másrészt mostmár hivatalosan is én vagyok az egyedüli szerkesztő, Ösvény webmesteri funkcióban marad csak már meg. De a honlapot mindenképp viszem tovább, mert a szívemhez nőtt, és nagyon szívesen csinálom.

És az oldalon már megtekinthetőek a 2009 második felében várható galaktikás megjelenések, melyek közül jópár könyvet várok izgatottan. Stoker, Harrison, Clarke, Vasziljev… Már csak pénzt kell gyűjteni hozzá.

Mint azt már írtam, sajnos csak ma tudtunk lemenni a HungaroConra, de már ennek a pár órának is nagyon örültünk. Salgótarjánba zökkenőmentesen odaértünk, pont egy beszélgetés közepébe csöppentünk bele, a HVG cikkével kapcsolatban, amiről anno én is írtam a egy bejegyzésben. Az előadás utáni kis szünetben üdvözöltük az ismerősöket, és végre találkoztunk olyan emberekkel, akiket csak netről ismertünk eddig. Hackettől még dedikálást is sikerült kérni. Szélesi egyik könyvét is vittem, de mint kideült, ő már előző nap elment. No nem baj, a két friss ZSP díjasból legalább egyet elkaptam.

A következő beszélgetésben pedig a zsűritagokat lehetett vallatni arról, hogy mi a véleményük a Zsoldos Péter-díjra beérkezett művekről, mi alapján ítélték meg ezeket stb. Botond megint nem kerülhette el azt a kritikát, hogy túl sok az intim érintkezés az Isten gépeiben. Nagyon élvezetes volt hallgatni a zsűritagokat, kiváltképp Sárdi Margitot, akit jó volt végre élőben is látni, és tervezem, hogyha időm engedi, hogy benézek majd a sci-fi szemináriumára.

Ezek után még sikerült Bódi Ildikót is elkapni, aki maga a megtestesült kedvesség. Ő mondta nekünk, hogy van esély rá, hogy jövőre Budapesten rendezzék a Cont, aminek személy szerint nagyon örülnék.

Miután szétszéledtek az emberek, mi még Hackettékkel ebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán 2 óra előtt elhagytuj Salgótarjánt. Mivel időnk még bőven volt, ezért még belefért egy kis séta Hollókőn, ahol én most jártam először,és nagyon tetszett, különösképpen a vár.

Szóval nem bántuk meg a 2 és fél órás utazást, nagyon megérte. Jövőre is ott a helyünk!!

Nah, eljött az az idő is, amikor regisztráltam a “Mit csinálsz most?” oldalra. Gondoltam kipróbálom mit esznek az emberek ezen az egészen. Mert hogy mostanában már nem is az a kérdés, hogy hány ismerősöd van, hanem hogy hányan követnek. Kíváncsi vagyok, ez az őrület meddig fog tartani.Természetesen mindenféle sztárocskákat is lehet követni, amint pl. arról írnak, hogy éppen kávéznak, vécéznek…

Engem itt lehet fellelni, aztán hogy meddig folytatom, azt majd meglátom…

Idén végre úgy néz ki, el tudunk jutni a Conra, igaz, most csak egy napra. Bódi Ildikónak írtam, hogy tegyen el nekünk két jegyet vasárnapra, remélem, meg is kapta az e-mailemet.

Jó lesz végre, hogy mindenki egy helyen lesz, aki számít, lehet jó nagyokat beszélgetni. Ráadásul apukám odaadja a kocsit, szóval az utazás is meg lesz oldva. Ha már kocsi, kommentbe aki tudja, írja meg nekem légyszíves, hogy tudunk a művháznál parkolni? Ha nem, akkor hol tudunk?

Szóval reszkess Salgótarján, jövünk!

Annak idején még Vid blogján olvastam erről a könyvről, és már akkor is nagyon tetszett a története. De egy jó ideig mégis kikerült a látókörömből, majd egyszer egy akció keretében megláttam, és lecsaptam rá.
Tudni kell, hogy nagyon szeretem a birkákat, mivel itt Érden elég ritkán látni birkanyájakat, ezért külön öröm ha vidéken vagy külföldön belebotlok egybe, és nem győzök örömködni (Hadiösvény ezt már tapasztalta ). Mindig is tudtam, hogy az életük nem csak legelésből áll, de hogy ennyi izgalmas dolog történjen velük…
Legalábbis Leonie Swann történetében a glenkill-i birkák közel sem átlagosak. Nyomoznak, terveket szőnek, bér néha bekólikáznak. Kicsit hosszabb vélemény a könyvről a Könyvgalaxison.

Ez még csak egy adag, még nagyrészt Szlovéniáról vannak benne képek, de már a trieszti kikötő is felfedezhető. A helikoptert meg 1700 méter magasan, a mendékháznál láttuk, ahol kétnapos túránk során aludtunk. Majd ha felraktam a második adag képet, egy kicsit bővebb szóbeli beszámoló is lesz.

Find more photos like this on SFport.net

A kedvenc sci-fi filmek után most az ezekben hallható zenéket vettem górcső alá, hogy megörvendeztesselek titeket egy listával a kedvenceimről.

szerintem már többször írtam itt, hogy nagy filmzenerajongó vagyok. Ha nézek egy filmet, akkor általában a zenéjére is figyelek, és a jobbakat önállóan is meghallgatom. Egy filmzenénél nálam nemcsak az fontos, hogy az harmonizáljon a filmmel, hanem hogy önmagában is élvezhető legyen.

És akkor íme a kedvencek, nem sorrendben, és nagyon szubjektíven:

1.  K-Pax: A főcím zenéje egyszerűen gyönyörű, többször is volt, hogy nem bírtam ki könnyezés élkül a meghallgatását. Az egyik legszebb (sf) filmzene, egy nagyon jó filmhez.

2. Donnie Darko: A Donnie Darko-nak két filmzene albuma is van, az egyik egy válogatás különböző együttesektől, a másik pedig a film alatt hallható ének nélküli zenék. Egyik jobb, mint a másik, még ma is kiráz a hideg egy-két szám hallatán, annyira visszaadja a film hangulatát.

3. Terminátor: Megváltás: Egyik friss kedvencem. Amikor elindult a film, rögtön felfigyeltem rá, hogy milyen jó zene megy a háttérben. Danny Elfman mindig eltalálja, milyen dallamok illenek egy adott jelenethez, és ez a Terminátor 4-nél sincs másképp.

4. 2001: Űrodüsszeia: Lehet elfelejteni azt a jelenetet, mely alatt a Kék Duna keringő szól? Szerintem nem.

5. Mátrix trilógia: Nem tudnék választani, melyik résznek jobb a zenéje, nálam mindegyik egyforma szinten van. Mindegyik résznek megvan a saját hangulata, és ehhez illeszkednek a dalok is.

6. Solaris: Többször lehet hallani a zenéjét más filmek előzetese alatt is, nem véletlenül. Csak bekapcsolom az mp3 lejátszót, és máris az űrállomáson érzem magam…

7. Gépnarancs: Finoman szólva emlékezetes filmzene, kicsit nehezebben emészthető, de fantasztikus. A Tell Vilmos nyitány gyorsított verziója örök kedvenc, Beethovenről nem is beszélve..

8. Star Wars: Itt is úgy vagyok vele, mint a Mátrixnál, hogy mindegyik részben van olyan szám, amit jól esik újra és újra meghallgatni. Természetesen ilyen Darth Vader zenéje, a főcímzene, és az újabb részeknek is nagyon élvezhető a muzsikája, főleg a harmadiknak.

9. Szárnyas fejvadász: Vangelis tud egyáltalán rossz filmzenét alkotni? A filmbéli galambos jelent alatt szóló zene a kedvencem, de a többi szám is nagyon jó.

10. Napfény: Szintén tailerek kedvelt zenéje, a klausztrofóbiás zenék csúcsa. Ha egyszer meghallgatod,abul ejt, és újra és újra hallani akarod.

Hát eltelt ez a két és fél hét is, és újra itthon vagyok, újra testet öltök a kibertérben is. A nyaralás nagyon jó volt, végül még A Szlovéniai több, mint egy hét mellett Olaszországban is voltunk egy hetet. Egy nagy álmom is valóra vált: láttam Velencét! A szűk kis utcák, az ezernyi híd, és a Dózse palota egyszerűen lenyűgöző, és volt szerencsém a Sóhajok hídján is átsétálni. Bővebb beszámoló képekkel napokon belül várható.

Szóval folytatom netes tevékenységem, először is azzal, hogy mindjárt írok egy bejegyzést ezen kívül, és a Sci-fi könyveken és a Könyvgalaxison is van mit bepótolnom. Egyébként mindkét blogra még ma éjfélig lehet szavazni a Goldenblogon, a kulturális kategóriában, aki eddig még nem szavazott, az tegye meg!

Nagy örömömre végre a Metagalaktika háza tááról is megérkezett a hír, hogy jön a 11. szám, ami az magyar sf történetével fog foglalkozni. Ráadásul jön a Kétszázadik GFK kötet is, ami szintén kötelező beszerzés!

Szóval reszkessetek, visszatértem!