Dark City
16 06 2009
Alex Proyas nem túl sok filmet készített eddig, de köztük van egyik kedvencem, az Én, a robot, és ő jegyzi a most mozikba kerülő képletet is. Ám ezek előtt a filmek előtt még 1998-ban elkészítette a Dark City-t, mely egy szürreális sci-fi az idő és az ember természetéről.
A történet szerint furcsa idegenek érkeztek az emberek közé, akik képesek “hangolni”, vagyis a tárgyak fizikai valóját megváltoztatni. Dark Cityben örök sötétség honol, ám ez csak John Murdocknak tűnik fel, akire valamiért nem hat a hangolás…
Nehéz úgy írni erről a filmről, hogy a főbb poénokat ne lőjem le. A képernyőn egy olyan film pereg, amely többek között az Elveszett gyermekek városa legjobb pillanatait idézi, emellett remek kis sci-fi is. Hősünk egy kádban éberd fel, fején egy vércsíkkal, feje fölött egy lengedező lámpával. Emelett pedig elvesztetteaz emlékezetét és egy halott prosti fekszik a lakásban, ahol ébredt. Nem egy szokványos kezdés, és a megoldás is csak szépen lassamn bontakozik ki. Egy rejtélyes orvos is bonyolítja a szálakat, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az idegenekkel…
A sötét tónus ad egyfajta alaphangulatot a filmnek, ami nekem személy szerint nagyon bejött. Vannak a filmnek bizonyos pillanatai, melyek már szinte paródiába hajlanak, de emelett egy igazán érdekes, groteszk és meglepetésektől sem mentes filmet láthatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
10/10-es film.
Mem is kérdés.
meglepo modon meg a paromnak is tetszett
mikor eloszor lattam, nem nagyon tudtam hova tenni, de a hangulata nagyon megfogott, masodszorra mar imadtam