Nita blogja

Régóta gondolkodom ennek a bejegyzésnek a megírásán, talán mostanra sikerült összeszedni erőimet, hogy írjak erről a témáról. Azért döntöttem úgy, hogy beszámolok róla, hogy hátha tudok segíteni másnak, hogy ismerősén vagy magán ha felismeri a tüneteket, még időben eljusson orvoshoz.

Igaziból nálam ez az egész kb. két éve kezdődött. Apukám betegeskedett, aztán jött az érettségi, majd elvesztettem egy számomra nagyon kedves embert. Utána elkezdődött az egyetem, ami tavaly év elejére már elég rendesen kikészített.  Akkor kezdődtek a tünetek. Gyomorégés, hetekig tartó betegeskedés, menstruációs zavarok, sírógörcsök. De akkor még nem sejtettem semmit.

Majd ezek után édesanyámat kellett műteni, meghalt két nagyszülőm, megint rengeteg dolog történt, és én azt vettem észre, hogy egyre többet betegeskedem. Amikor itthon voltam, akkor meg lelkileg kikészültem, nem tudtam, mitől vagyok rosszul. Tudtam, hogy nincs testi bajom, de a házi orvosom is csak annyit tett, hogy írt fel  savlekötőt. Tavaly novemberben jutottam el odáig, hogy úgy döntöttem, elmegyek pszichiáterhez. Sokan megpróbáltak lebeszélni róla, minek megyek én oda, meg ilyenek. De én kitartottam az elhatározásom mellett.

És nekem lett igazam. Az orvos, akihez járok, első alkalommal megállapította, hogy közepesen súlyos depresszióm van, és gyógyszereket írt fel. Meg kell említenem, hogy az orvosom egy tündér, akinek nem lehetek elég hálás azért, hogy kikapart a gödör aljáról. Szóval amikor először kimondta, hogy depis vagyok (mert így fogalmazott ám ), akkor én teljes erőből tiltakoztam. Ki, én? Hát az nem lehet. De mint kiderült, lehet. Beletelt néhány hétbe, mire sikerült ezt az egészet megemésztenem, de ma már szerencsére sokkal jobban vagyok.

Érdekes volt a körülöttem lévők reakciója, alig hitték el, hogy az örökké mosolygó lány, akit ismernek, lelki beteg. De szerencsére mindenki kitartott mellettem, és lelki támaszt nyújtottak nekem.

Most már végre  újra jól érzem magam, és sikerült egy-két dolgot átértékelnem az életemben. Eddig is megbecsültem az apró örömöket, de most még inkább. Ha már kisüt a nap, ha hallok egy jó számot, ha látok egy szép képet, már az is jókedvre tud deríteni.

Szóval figyeljetek magatokra és egymásra!

Ja, és a zenelejátszóba tettem fel új számokat, hallgassátok őket sok szeretettel!

Vagy amilyenhez kedved van. Ezen az oldalon nagyon egyszerűen készíthetsz naptárat: feltöltesz egy képet, beállítod a hónapot és évet, meg hogy hétfővel kezdődjön a hét, és máris kész! Ezután könnyen elmentheted jpg formátumban a gépedre, de változtathatsz is rajta.

Itt van egy-két kép ízelítőnek (én Hadiösénynek készítettem meglepetésként ezt a naptárat):

Vagyis kikerült a Sci-fi Könyvek oldalára a Galaktika Fantasztikus Könyvek tervezett első félévi megjelenései. Van egy-kettő, amire erősen fenem a fogam, például a Kétszázadikra. Azt hiszem, anyagilag teljes csőd lesz ez az év.
Már a héten is elég sokat költöttem könyvekre, rég várt kedvenceim jelentek meg, sajnos tankönyveket is kellett beszerezni, és hát nem lehet kihagyni olyan akciókat, amikor 2 áráért 3 Agave könyvet vágnak hozzád.
A suliban meg ha már egy könyves zacskó van nálam, már akkor rákérdeznek: “Már megint milyen könyvet vettél?” Hát igen, karácsony előtt hetente rohangáltam a  Bookline-ba a megrendeléseimért, a körülöttem lévők meg csak néztek rám meg a könyvhalmaimra. Persze aztán a megajándékozottak egyáltalán nem panaszkodtak.
Szóval egyre csak bővül az olvasásra váró “papírrengeteg” (meg a”ezt be kell szereznem!” könyvek listája), és még csak február van… 

Vagyis száz. Ennyi bejegyzést produkáltam eddig, pontosabban ez a századik kricsálásom. Szinte el sem hiszem, hogy elértem ezt a számot, és kitehetem a hőn áhított Sztahanovista Ezüst Fokozatot. Büszke is vagyok magamra.
Sok minden történt velem azóta, mióta egy májusi napom billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam olyakor vidám, olykor borús gondolataimat. Nem bántam meg, hogy én is beléptem a bloggerek sorába, és azt sem, hogy az Sfblogson tettem ezt meg. Nagyon klassz kis közösségre és közönségre leltem itt, örülök, hogy jópár állandó olvasója van internetes naplómnak.
Szóval a továbbiakban is nagy lelkesedéssel folytatom a blogolást. Amúgy most épp suliban vagyok, és repesve várok az Államháztartástan előadásomra. Pont megfelelő időpont, hogy megejtsem a történeti századik bejegyzést.

Bocs fiúk, ez a kör a lányoké. Itt találtok egy kis kérdőívet, amiből kiderül, ki lenne a ti pasitok a fantasy világból. Az én eredményem:

Quizzes Girls Games

Hát, végül is egyszerre két pasi, nem is rossz! (De inkább maradok Ösvénynél. )

Imádok olvasni. szerintem ezzel a kijelentéssel senkinek nem mondtam semmi újat. Viszont az írással érdekes a viszonyom.
Szerintem mindenkiben, aki  szereti a könyveket, egyszer az életben fermerül, hogy talán ő maga is írhatna valamit. Nem feltétlenül azért, hogy a bestseller-listákat ostromolja, hanem mert megfogannak benne ötletek, amelyek papírra kívánkoznak. A legtöbben persze az asztalfióknak írnak életük végéig.
Na mármost én még az asztalfiókig sem jutok el. Megszületnek a novelláim a fejemben, összerakom őket, szívemben dédelgetem őket, és utána nem merem leírni őket. Félek, hogy nem találom a megfelelő szavakat, nem fog úgy hatni a történet, nem fog olyan érzéseket kiváltani, amilyeneket én érzetem, mikor megfogantak az agyamban ezek a kis történetek.
Ráadásul rettegek a kritikától. De tényleg. Tudom, hogy itt az Sfblogson valószínűleg nem cincálnának szét, de mégsem. Az is rátesz egy lapáttal, hogy már többen vannak, akik megosztották a történeteiket velünk, és én hozzájuk képet kismiskának érzem magam. Pedig Robbie, az öngyilkosságra készülő robot, és az ember, aki a halálos ágyán is a dédapja régó  óráját nézegeti, mind csak arra várnak, hogy megszülessenek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy életemben azért két írásművet produkáltam: az egyik egy Adyra hajazó szerelmes vers volt, meg egy nagyon giccses szerelmes novella. Szóval szépirodalomban nem igazán vagyok otthon.
Viszont most egy házi dolgozatomat a magyarországi kistérségi rendszer kialakulásáról fel fogják rakni a Közigazgatási Fejlesztési Társaság honlapjára. Ilyen téren azért nem vagyok reménytelen eset. Meg ott vannak a Sci-fi könyvekre írt kritikáim, ismertetőim, amelyeken kiélhetem írás utáni vágyamat.
Novelláim addig is szépen szunnyadoznak….

Néhány emberke fogta a Photoshopot, és kicsit belekontárkodott egy-két híres műbe, hogy megidézhesse a Star Wars hangulatát. Itt lehet megnézni a 23 képet, nagyon ötletesek!

A Greenday eme klipje egy rövidfilmnek is beillik. Remek videó, remek zene.

A Subway to Sally nevet viselő német együttessel Hadiösvény ismertett meg. az énekes hangja frenetikus, és a klip is nagyon jó. Nézzétek és hallgassátok!