Nita blogja

Az első könyves finn írónő, Anna Maria Maki könyvének már a címe is megfogott. Lehet, hogy hülyén fog hangzani, de olyan szép a csengése. A borító is nagyszerű, remekül leképezi a könyvben található novellák hangulatát.
Nem igazán vagyok otthon a finn kortárs irodalomban, ezért is vetettem bele magam a novellák olvasásába. Ráadásul a témája is érdekelt: a nők helyzete mai világunkban, társadalmi helyzetük, félelmeik, vágyaik.

Eléggé borús volt a hangulatom, mikor a könyvet olvastam, ezért haladtam vele talán picit nehezebben, és talán az is az oka, hogy nagyon a női léleklényegére tapint a könyv. Legbelső félelmeimmel találtam szembe magam: a nő, aki egy padlásszobában ragad, és meg kell hogy küzdjön saját démonaival; a nő, aki egy vadidegen férfival ragad a liftben, akiről többet megtud, mint azt szeretné; a nő, akinek egész napját lefoglalja a gyerekével való törődés, és akinek a férje nem érti, hova tűnt a csinos asszonykája…

Mindegyik történet mélyén ott lapul egy másik, egy sokkal mélyebb réteg. Ami még nagyon érdekes volt, hogy egy kicsit megismerjük a finnországi viszonyokat is, és azok sokkal kevésbé különböznek a magyaroktól, mint azt gondolnánk. A nők ugyanazokkal a szituációkkal szembesülnek, néha győztesen, néha vesztesen kikerülve azokból.
Ami pedig összeköti a novellákat, vagyis inkább aki, az a fekete kalapos nő, aki mindig feltűnik valahogy. Számomra egyértelműen a halált jelképezi, de természetesen ezt is ezerféleképpen lehet értelmezni.

Mindenesetre meleg  szívvel ajánlom a könyvet nőknek, akik kicsit jobban meg akarják magukat ismerni, és férfiaknak is, hogy láthassák, milyen is a nő valójában…

A vizsgaidőszak olyan, mint egy nagyon hosszú alagút. Amikor elkezdődik, egyáltalán nem látod még a végét, tök sötét van, és neked jónéhány (esetemben hét) akadályon kell túljutni. De amikor meglátod a fényt, és végül kiérsz… Semmi sem édesebb az egy hónap megfeszített munkája utáni pihenésnél! Én ma értem ki az alagútból, és most két és fél hét édes semmittevés vár rám.

Ma láttam, hogy Raves elindított egy újabb mémet , amelynek érdekessége, hogy pont mostanában gondolkodtam azon, hogy írok egy bejegyzést gyerekkorom kedvenc slágereiről, de akkor ezt kiterjesztem a mai napig.

Gyerekkor:  Ami rögtön eszembe jut, azok a Papp Rita kazetták: Hápi Kacsa, Kuckó Mackó és társai. Egyszerűen imádtam! Persze nekem is megvolt a Szandis korszak is, Tinédzser lámúr,Álomból valóság meg amit akartok. Emellett nagy kedvencem volt még a 100 Folk Celsius, tőlük is a Paff, a bűvös sárkány, és a Miki manó lemez! Miki manó újságom is volt még, tök menő, nem? Aztán egy kicsit később jöttek a Garfield kazetták, meg a Hupikék törpikék! Az egyik törpös számra még egy táncot is előadtunk az osztállyal, ha jól emlékszem, általános iskola harmadikban. Magára a táncra nem igazán emlékszem, de ez talán nem is baj.

Tinédzserkor: Avagy a slágerkorszak. Vagyis azt hallgattam, ami a rádióban ment. Ötödikben megkaptam a hőn áhított hifit, és onnantól engem le se lehetett lőni, ha zenéről volt szó! Vettem az üres kazettákat, és vadásztam a különböző rádióadókon a kedvenc számaimat. Volt, amikor csak a zene felét sikerült felvennem, de legjobban azt utáltam, amikor a műsorvezető belepofázott a szám elejébe/közepébe/végébe. Ezt a korszakomat olyan együttesek fémjelzik, Linkin Park, Avril Lavigne, Eminem, Limp Bizkit, Scooter, és hagy ne soroljam tovább…
És akkor még nem is beszéltünk a sulibulikról, amin például teli torokból üvöltöttük a Groovehouse Hajnal című számát. Tudjátok: “Ártatlan szemmel néz msot rám a hajnal..” (Mai napig tudom szinte az egész számot kívülről ). Természetesen mindig körbe állva táncoltuk, és marhára élveztük az egészet. Haj, azok a régi szép idők..

Gimis időszak, és napjaink:  A gimis időszak elején még ment a nagy sláger korszak, aztán kezdtem nagyon más irányba váltani. Már nem hallgatok olyanokat, mint Rádió1 és társai, és természetesen a régen vett Popcorn és Bravo magazinok is elkerülnek már. Mostanában, ha hallgatok rádiót, akkor természetesen éljen az MR2, és a filmzenék lettek a szívem csücskei. Ezen kívül még Hadiösvény szokott mindenféle zenéket találni, és ami megtetszik, arra rögtön le is csapok.

Amihez még különleges emlékek fűznek, az a Sláger Rádió. Valahogy úgy esik, hogy fontosabb események után, amikor Pestről autóval hoznak haza, mindig ez a rádióadó szól, és valahogy mindig az a szám, ami éppen passzol a hangulatomhoz. Ezek a pillanatok pedig az eszembe vésődtek, ahogy látom a gyönyörűen kivilágított Pestet, és szól a zene….

És ha már zene, akkor mindjárt rakok is fel pár számot az Sfportos lejátszóba. Jó hallgatást

Mindehhez csak annyi kell, h regisztrálsz a MyFlashFetish oldalán, és jópár lejátszó közül választhatsz. Nekem a legjobban ez jön be:

Music Playlist at MixPod.com

Acélpatkány dobott meg a felkéréssel, hogy áruljam már el, ki lennék én egyes sci-fi világokban.

Elsőként persze nekem is a Star Wars jut eszembe, ott tutira Luke Skywalker csaja szeretnék lenni, aki mellesleg mesteri lézerkardforgató harcos amazon lenne.

A Star Trek igazából nálam eléggé kimaradt, de a Voyagerből láttam pár részt, az alapján a parancsnoknő lennék, már csak azért, hogy egy csomó pasit utasítgathassak.
A 2001: Űrodüsszeiában pedig én magam szeretnék a monolit lenni. Jól néznék ki fekete téglaként, nem?

Az 1984-ben tuti egy olyan nő lennék, aki erősen sminkeli magát, és színes ruhákat hord-álmaiban, a valóságban pedig viseli az egyenszürkét, és üvölti a szavakat, amit megkövetelnek tőle.

Az Őrség-világban vagy egy furfangos Fénypárti varázslónő lennék, vagy Kosztya vámpírbarátnője (legalábbis a filben a srác elég jól nézett ki ).

Az Isten gépeiben pedig az egyik olyan Kertész Szófi lennék, aki még mit sem sejt abból, hogy mi történt vele és a Földdel, de akire nagy kalandok várnak még..

Hirtelen ennyi jutott eszembe, megkérem Hadiösvényt, és Trillt, hogy ők is nyilatkozzanak.

1. Meg tudom érinteni a nyelvemmel az orrom hegyét. Ezzel bárkit meg tudok nevettetni.

2. Általános iskolában könyvtárhasználati versenyen pest megyei harmadik lettem.

3. Szintén még ált. suliban meghamisítottam a fizika jegyem, ezért igazgatói rovót kaptam, és két csajjal, akik szintén bűnösök voltak, mi takarítottuk egy jó ideig az osztálytermet.

4. Anita Blake plüsspingvinnel, én  meg egy plüss jegesmedvével alszom.

5. A mosolyom a védjegyemmé vált, ha már fél percig nem mosolygok, megkérdezik, mi a bajom.

6. Egyszer levelet írtam a Juventus Mikulásnak, melyben egy naplót és egy tollat kértem, de ő azt írta vissza, hogy nem tud küldeni, mert hogy sok más rászoruló gyermek van, akinek ajándékot kell adnia. És honnan tudta, hogy én nem vagyok rászoruló gyermek?

7. A Mátrix-filmek minden részét kb. tízszer, de lehet, hogy már többször is láttam. Beteges.

Hát hirtelen ennyi jutott eszembe, kérem, hogy raves, Hadiösvény, kihaeennem is nyilatkozzon a kérdésről.

..és mivel Isten humoros egy fazon, teremte belé sok kisebb-nagyobb alkatrészt, ami könnyen tönkremegy. És Isten gondolá, ha már ilyen humoros ő, akkor miért ne fiának születése napján lehelje ki számítógépem lelke egy részét. Ezáltal számítógépem látása elhomályosult, és lenni nekem nagy bánatom.

..és Isten megteremté a Media Markt-ot, és Nita elmené oda, és felteszi a kérdést: “Gépem mikora leszen kész, ha itt hagyom eme szent helyen?” Kissé furcsa vevőszolgálatos emberke válasza: “Vala az nyolc hét”. Nita szíve megálla egy pillanatra, de aztán tovább működé, és mondá: “Mi van???”. És akkor emberke mondá, hogy irány Székesfehérvár!

Merthogy Isten megteremté a szervizet, ahol vagyon egy baromi rendes férfiú, aki soron kívül megviszálá gépem lelkét eme napon, kicsérélé benne videokártyáját, és még ki is takarítá azt. És Nita lelke mostmár megnyugszik. Még szerencse, hogy Istennek nem levé akkora humora, hogy megvárja a vízkeresztet, mert az már nekem sok lett vóna. Ámen.