A könyv:
Már régóta halogattam az Éjszakai Őrdség elolvasását, de végre sikerült kezembe vennem a múlt héten, 3 vagy 4 nap alatt ki is végeztem. Már az első oldalak nagyon tetszettek, ahogy Jegor megy fel a mozgólépcsőn, és a szél megpróbálja visszatartani..
A könyvben a legjobb részek azok, amikor Anton a Fény és a Setét kérdéseit boncolgatja. Miért van, hogy a Fény oly sok dolgot eltűr a Setétnek? Talán a jók sem olyan jók, nem minden tettük makulátlanul tiszta? Egyáltalán egyértelmű az, hogy aki gonosz, az Setét, aki jó, az meg Fénypárti?
Végül maga Anton is rájön, hogy: “S mindegyikünk nem csupán a Setéttel vívja harcát, hanem a Fénnyel is. Mert az bizony néha elvakít.”
A filmél sokkal mélyreszántóbb, tele filozófikus gondolatokkal. Már alig várom, hogy a többi részt is elolvassam!
A film:
Már ősz óta vártam. Lassan jöttek csak róla az információk, mint a vízcseppek a csöpögő csapból, de a végén már attól féltem, nehogy valaki teljesen kinyissa, mielőtt beülök a moziba. Egy szomorú haláleset is a reflektorfénybe vonta a fimet, de én nemcsak ezért figyeltem fel rá.
Már a régi részeket is szerettem kisebb koromban, emlékeim szerint még egy képregényünk is volt otthon. Az új “első rész” is hamar kedvencemmé vált, megragadott a hangulata.
Lassan érkeztek a kritikák, és kedvenc mozis magazinom fórumán is ezt harsogat mindenki: “az eddigi kritikák alapján nem fogunk csalódni!”. Bennem azért ott volt a kisördög, hogy mi lesz, ha nekem mégsem tetszik? Hiszen ez is, mint oly sok minden az életben, annyira szubjektív.
Aztán péntek este végre ott ültem a moziban, és vártam a feloldozást vagy a poklot. Szerencsére az előbbi jött el, a The Dark Knight minden ízében belopta magát a szívembe. Most is a zenéjét hallgatom, ami teljesen visszaadja a film hangulatát.
Kár, hogy Heath Ledger nem érhette meg, ahogy a filmnézők leborulnak előtte, és hogy mindenki az alakítását isteníti. Megérdemelten. Hátborzongató, amit a vásznon végbevisz. Annyira beleolvad a szerepbe, hogy csak Jokert látod a vásznon.
Rengeteg fórumon egymásnak estek az emberek, hogy akkor most a TDK lenne-e a filmtörténet legjobbja. Ezt azért nem jelenteném ki, de hogy az összes Batman és képregény film közül ez lett a legjobb, az biztos.
Visszatérve a zenére, ha két olyan zseni, mint Hans Zimmer és James Newton Howard összeáll, abból rossz nem sülhet ki! Gyönyörű a zene, ahol kell lendületes, ahol kell, egy kicsit lassabb folyású. Akit érdekel, a deezer.com-on az egészet meghallgathatja.Néha úgy érzem, azért érdemes élni, hogy az ember ilyen filmeket lásson, ilyen könyveket olvasson, és ilyen zenéket hallgasson. 
Recent Comments