Nem csak sfblogsos, hanem mindennemű internetes tevékenységem abbamarad most egy időre,ugyanis Ösvényékkel utazunk el. Idén Szlovénia az úticél, és majd csak július második hetében térünk haza. Persze most is fotózok majd, és majd összeállítok nektek egy kis válogatás.
Szóval addig is jó nyarat, jó posztolást mindenkinek!
Rögtön kezdjük a kisebb csodával: nem nagyon sikerült mostanában olyan filmre beülnöm, amely előtt mindössze kettő (!!) reklám volt, más semmi. Na, a Terminátor ezen nagyon kevesek egyike. Bár igazából én szeretek filmelőzeteseket látni a moziban. de amikor már negyed órája csak reklám plusz trailer van, az kissé idegesítő.
Rátérve a filmre, elég alacsony elvárásokkal ültem be rá, mivel szinte csak rosszat hallottam felőle. És ehhez képest meglepően jó volt. Hozzá kell tenni, soha nem voltam egy nagy T rajongó, láttam mindegyik részt, a harmadikból még tán emlékszem is valamire, és kb. ennyi. 
Viszont Christian Bale az egyik nagy kedvencem, szóval érte megérte beülni a moziba.
Természetesen kapunk az arcunkba akciót rendesen, látunk sok-sok robotot, kedvenceim a motoron száguldóak, azok nagyon jól ki lettek találva. A történet nem egy nagy szám, bár nem is rossz. Kicsit egy-két helyen enyhén szólva szájbarágós, de ez elnézhető. És hát feltűnik Arnie bácsi i, még ha csak a feje a sajátja, akkor is! Azért elég kellemetlen lehet, amikor tudod, hogy 20 éve még te voltál a testépítés bajnoka, most már meg rá kell montirozni a fejed egy izmos testre.
Valójában az növelhette volna a film élvezetét, ha megnéztük volna előtte az előző részeket, mert egy-két dolog így homályos volt. Még szerencse, hogy egy mozis magazinban elolvastam egyfajta időkalauzt a filmről, így legalább nagyjából képben voltam.
Ami még nagyon idegesítő volt, az a digitális szinkron. Ugyanis a Camponában ezzel “élvezhettük a filmet”, ami abban merült ki számomra, hogy iszonyú hangos volt a film, és hogy egynéhány helyen visszhangzott a színészek beszéde. Ennyit a digitális szinkronról.
Maradjunk annyiban, hogy számomra egy korrekt, kikapcsolódást nyújtó film lett a T4, de semmi több.
Állítólag ez a rész egy új trilógia nyitánya volt. Kíváncsi vagyok, képesek lesznek-e még két részt összehozni valahogy, és hogy Bale marad-e John Connor. De hát ugyebár: “Nincs végzet, csak ha bevégzed.”
+ egy poén: Az ítéletnap 2004. július 25-én jött el. Na, én akkor lettem 16 éves. 
Ha már lehettem treki, Terminátor miért ne lehetnék? Íme az eredmény, itt pedig ti is terminálhatjátok magatokat :
(Nem sikerült a legjobban, de hajrá, ti biztos ügyesebbek lesztek! 
)
Alex Proyas nem túl sok filmet készített eddig, de köztük van egyik kedvencem, az Én, a robot, és ő jegyzi a most mozikba kerülő képletet is. Ám ezek előtt a filmek előtt még 1998-ban elkészítette a Dark City-t, mely egy szürreális sci-fi az idő és az ember természetéről.
A történet szerint furcsa idegenek érkeztek az emberek közé, akik képesek “hangolni”, vagyis a tárgyak fizikai valóját megváltoztatni. Dark Cityben örök sötétség honol, ám ez csak John Murdocknak tűnik fel, akire valamiért nem hat a hangolás…
Nehéz úgy írni erről a filmről, hogy a főbb poénokat ne lőjem le. A képernyőn egy olyan film pereg, amely többek között az Elveszett gyermekek városa legjobb pillanatait idézi, emellett remek kis sci-fi is. Hősünk egy kádban éberd fel, fején egy vércsíkkal, feje fölött egy lengedező lámpával. Emelett pedig elvesztetteaz emlékezetét és egy halott prosti fekszik a lakásban, ahol ébredt. Nem egy szokványos kezdés, és a megoldás is csak szépen lassamn bontakozik ki. Egy rejtélyes orvos is bonyolítja a szálakat, aki valamilyen módon kapcsolatban áll az idegenekkel…
A sötét tónus ad egyfajta alaphangulatot a filmnek, ami nekem személy szerint nagyon bejött. Vannak a filmnek bizonyos pillanatai, melyek már szinte paródiába hajlanak, de emelett egy igazán érdekes, groteszk és meglepetésektől sem mentes filmet láthatunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Na, végül a Star Trek fanok addig nyúzták z új filmet, míg meg nem lelték benne R2 barátunkat. Íme a leleplezés!
During the Drill Machine sequence as the Enterprise comes out of its barrel role amidst destruction of the other Federation ships above Vulcan, we cut to an interior Enterprise bridge over the shoulder of Kirk that is looking out through the front viewscreen. In space, R2-D2 is floating in the debris from about the top middle of the screen to the bottom right.
A Drill Machine jelentnél tűnik fel az űrben R2D2, méghozzá amikor Kirk kinéz a válla fölött a fedélzeti hídról az Enerprise-ról, akkor kapunk egy képet, és ezen látható csipogó barátunk.
(forrás: filmbuzi.hu)
Ma voltam kint az Ünnepi Könyvhéten, és végre beújítottam a júniusi Galaktikát. Csordás Attila rögtön fel is hívta egy változásra a figyelmem, amire már oly sokat vártunk: végre új papírra van nyomtatva az újság! Akárcsak a Meta- és Hipergalaktika, most már a Galaktika is vastagabb papírra van nyomva, és nem lesz gondunk a ragasztással, meg hogy nem lehet lapozni az újságot. Ráadásul, ahogy az az előszóban elhangzik, a lap nagy része újrapapírból van, és környezetkímélő eljárással készült. Így aztán duplán lehet örülni a változásnak!
Amúgy mindenkinek ajánlom a Könyvhetet, nagyon jó kis akciók vannak, meg ez egésznek van egy olyan jó kis hangulata. Egy dologra hat negatívan: a pénztárcára. 
Nagyon vártam már ezt a könyvet. Sándort folyton azzal zaklattam Sfportál találkozókon, hogy mikor jelenik meg meg. Végre nemrég kezembe foghattam elolvastam, és… hogy mi a véleményem róla, azt tessék elolvasni a Sci-fi könyvek oldalán!
Még szerencse, hogy ma reggel elolvastam Chello bejegyzését, ezért nem hagytam otthon a törölközőmet:
Hát, nincs rajta se 42, se delfinek, de azért a pigvineket is szeressük, nem?
..és valószínűleg nem az utolsó. Mostmár nekem sem kell szemlesütve, esetleg papírzacskóval a fejemen járnom, mivel már én is elmondhatom magamról, hogy láttam Star Trek filmet. Végre mi is megnéztük Ösvénnyel Spock és Kirk első kalandját.Régebbi epizódokkal nem tudok párhuzamot vonni, szóval csak azt tudom írni, amit én, beavatatlanként a vásznon láttam.
A látvánnyal kezdeném, amire egy szó van csak: lenyűgöző. A romulánok hajója elképesztően jól mutatott a vásznon, de az Enterprise sem kismiska. A zene a következő, amit kiemelnék: én, mint filmzenerajongó gyönyörök gyönyörét éltem át a zenét hallgatva. Imádom az ilyen tipikus epikus zenéket, és a ST soundtrackje kiemelkedik az elmúlt évek kínálatából. Az biztos, hogy itthon még jónéhányszor végighallgatom.
A történetet jónak tartom, bár igazából sok sablon egybeépítése, mégis működik. Nagyon értékeltem azt, hogy a humorra odafigyeltek, bár úgy tudom, abból a sorozatokban sem volt hiány. A színészek ahhoz képest, hogy szinte mind ismeretlenek voltak, nagyon jól játszottak, Kirk és Spock tökéletes volt!
Női szemmel nézve kimondottan örvendetes volt Kirköt végig feszülős fekete felsőben látni: ezért külön köszönet az alkotóknak. Bár a fiúk meg örülhettek Niota vetkőzésének, szóval nekik sem lehet egy szavuk sem, sőt, még majdnem meztelen zöld nőt is kaptak.
Felmerült ugyebár a vád, hogy az új film koppintása a Star Warsnak. Ezt nagyon túlzónak tartom, igaz vannak olyan jelentek, amelyek hasonlítanak egymásra (a téli bolygón, meg a romulánok hajóján a végén), de erősen kétlem, hogy J. J. Abrams ezt kimondottan az SW filmekből másolta volna.
Összességben azt mondom, hogy egy nagyon jó kis kikapcsolódást szolgáltató filmet láttunk, amelynek a szórakoztatás mellet nagy erénye, hogy szíve is van. Jöhet a következő!
Nekem koppant az állam. Ezt látni kell.
Recent Comments